Magyarország gazdag ország, és a héten még gazdagabb lesz: a GKI szerint 4,5 milliárd forintot keres az állam adóbevétel formájában a Sziget Fesztiválon. Európa egyik legnagyobb kulturális rendezvénye tehát nagyjából annyit ér a hazánknak, amennyit a 24 órában rendelkezésre álló, az elsők között meghurcolt miniszterelnöki kommunikátor cége által Orbán Viktor TikTok-oldalára gyártott mókás kérdezz-felelek videók értek az államkasszának. Ami jól mutatja, hogy milyen gazdag ország vagyunk.
Egyébként annyira, hogy ennek majdnem a dupláját költöttük el a Századvég kutatásaira és tanulmányaira csak január és március között, két év alatt pedig már 26 milliárdnál jár a számla. A kedvencem a hazai helyzetfeltárás a macskatartás témakörében, 21 millióért, amellyel alighanem az igen sikeresnek bizonyult cicaadós kampányt alapozták meg. A nemzeti büszkeségről szóló, 60 ezres mintán készült kutatásnak köszönhetően pedig azt is tudják, hogy a borsodi, 19 és fél éves, rockzenét hallgató, egyke kutyatartó nők mennyire büszkék erre a nagyon gazdag országra. Csak azt nem látták előre, hogy ők is mind a Tiszára fognak szavazni.
Egy gazdag országban persze nagy dolgokat építenek. A Válasz Online összesítése alapján az öt legnagyobb építő cége tizenöt év alatt 1340 milliárd forintot keresett, a profitrátájuk pedig a piaci átlag három-négyszerese volt. Ez akár ezermilliárd forintnyi túlárazásra is utalhat: ennyivel lett szegényebb az állam, és gazdagabbak ők. Már ha tényleg ők, de egy ennyire gazdag ország mindenképpen megérdemli, hogy ilyen sok számból álló cikkeket írjanak róla az újságírók, ahelyett hogy ők is a hasukat süttetnék valamelyik túlárazó vállalkozó túlárazásból vásárolt, túlárazott jachtján.
A héten voltam a balesetin, mert eltört a kezem. Gyorsan és tisztességesen elláttak, minden orvos és nővér elképesztően kedves volt. Ők is 0–24-ben rendelkezésre állnak. Hogy mire lennének képesek csak a Fanny milliárdjaiból, azt nehéz elképzelni: talán már össze is forrt volna a törött kezem. De akkor nem tudnánk egymásra mosolyogni a többi gipszelt karú emberrel a pesti metrón, mint sorstársak, és együtt örülni annak, hogy ha már a csontjaink nem is épek, legalább egy gazdag országban élünk.
Selmeci János jegyzete az augusztus 14-i Esti gyorsban hangzott el.