„Na ki legyen a főnök az új ügynökségben?” – tette fel a kérdést elköszönés helyett a miniszterelnök a politikai igazgatójának, aki egyébként is kiemeltként kezelte a korrupcióellenes Integritás Hatóság ügyét. Nem csoda, hogy a miniszterelnök késő este még ezzel foglalkozik – gondolta.
Több ezer milliárd forintnyi euró, olyan beruházások, mint a vasút és a hévek fejlesztése, a pedagógusok bérfelzárkóztatása, csak néhány kiemelten fontos dolog, ami ezen a kinevezésen múlhat. A politikai igazgató azt sem bánta, hogy kicsit szigorúbban fogják kezelni a korrupciót; bár mélyen hitt a rendszerben, tanult, sokat dolgozó szakember volt, aki nem kedvelte sem a politikai döntések következtében meggazdagodó fiatal vállalkozókat, sem az ügyeskedő államtitkárokat, sem pedig a vidéken kiskirálykodó polgármestereket. Napok óta készült a kérdésre.
„Miniszterelnök úr, megtaláltuk a tökéletes jelöltet, akinek a szakmai felkészültségét az Európai Bizottság bürokratái sem kérdőjelezhetik meg. Húszéves tapasztalat a vállalatirányításban, számos területen, például a gyógyszeriparban és az energetikában is töltött be vezető pozíciókat, tényfeltáró vizsgálatokat vezetett és vállalati korrupciós visszaéléseket leplezett le, tanácsadóként az etikus működésben segítette cégek százait. Keresztény-konzervatív, viszont nem politikai kinevezett, sem a miniszterelnök úr családjához, sem általában a politikához semmi köze, tökéletesen jelölt az Integritás Hatóság élére”.
A miniszterelnök nagyot csapott az asztalra.
„Miről beszélsz, Balázs? Az Integritás Hatóság tudtommal az ÁSZ-elnök meg a Novák Kata dolga. A parlament előtt van a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség ügye, több tucat focistadiont fognak fenntartani, nem megyünk haza, amíg nem találjuk meg a vezetőjét. Itt vannak az önéletrajzok, kezdjük mindjárt az NB1-es tapasztalattal!”
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2022. november 4-i, pénteki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
