Az osztrák vasút ideiglenes huxitot hajtott végre a magyar vonatokon, miután azok képtelenek voltak félórásnál kisebb késéssel megérkezni Bécsbe.
Eléggé fázom a külföldön-minden-jobb-és-most-már-olcsóbb-is narratívától, gyorsan elmondom, hogy szerintem Magyarország tele van remek közlekedési szakemberekkel, és a sok sebből vérző, ijesztően nem hatékony, de legalább rohadt sokba kerülő magyar állam is képes lenne egy legalább közepes színvonalú vasúti közlekedést működtetni, ha az illetékes döntéshozóknak erre volna igénye.
De nincsen, és igazából fogalmam sincs miért, mintha a mindenkori kormány és a magyar társadalom ki nem mondva megegyezett volna abban, hogy rendben van, hogy nálunk halnak meg a legtöbben rákban, hogy a tanárok keveset keresnek, az állami vasút pedig szar, nem kell ezzel foglalkozni.
Pedig a választópolgár elvárhatja (és meg is érdemli), hogy az uniós és a magyar adófizetők által agyontámogatott állam képes legyen a minimum feladatai ellátásra, ha pedig nem az, akkor arra fordítsa az erőforrásait, ami a honi politika nyelvén kevesebb Rogánt Antalt és több Lázár Jánost jelent, bár utóbbiban egyre indokoltabbnak tűnik kételkedni.
A magyar kormány rengeteg mindent képes volt megcsinálni, ami Orbán Viktornak és szűk körének fontos volt; a gazdaság fehérítése és az adóbeszedés hatékonysága üdvözlendő, a Magyar Zene Háza jól néz ki, a sikeres sportesemény rendezésnek akár lehet örülni is, a klientúra mértéktelen gazdagításának kevésbé, de a Nemzeti Együttműködés szinte leválthatatlan rendszerének létrehozása szinte bizonyosan sokkal nehezebb feladat volt, mint elérni, hogy egy vonat kiszámíthatóan eljusson A-ból B-be. Elfogadhatatlan, hogy utóbbi nem sikerül.
Végül hadd vessem fel az egyik szokásos nünükémet; szerintem a magyar állam hatékonyságának egyik legnagyobb akadálya, hogy a miniszterelnök túl sok mindent akar, túl sok mindenről dönt, ezért túl sok minden múlik személyesen rajta. Márpedig Orbán Viktorból egy van, őt pedig (aligha függetlenül attól, hogy idehaza semmi sem veszélyezteti hatalmát) a magyar szuverenitásért vívott Brüsszellel szembeni szabadságharc (ha úgy tetszik a saját és Magyarország nemzetközi pozíciója) ezerszer jobban érdekli, mint az itthoni problémák. Pedig ha ő mondaná, hogy 2024-ben legyen tíz százalékkal kevesebb késés a vasúton, akkor tíz százalékkal kevesebb lenne, sőt talán jutna idő a rákbetegekre is.
Miniszterelnök úr, kérem, jöjjön haza. A vonat nem vár.
Selmeci János jegyzete a 2023. szeptember 29-i Esti gyorsban hangzott el.
Címlapi fotó: Hegyeshalmi vasútállomás 1939. Forrása: Fortepan.hu / Villányi György
