Az Infovilág cikke.

(Szerző: Selmeci János/klubradio.hu) Továbbra is a rendszer részei vagyunk, szabályait megtartjuk, az országhoz, az Európai Unióhoz való viszonyunkat pedig az Orbán Viktorhoz való viszonyunk határozza meg, legalábbis erről kívánunk beszélni – nekem ezt üzente a tegnapi úgynevezett vita szereplőinek többsége, és ez számomra azt sejteti, várat még magára az a változás, amit egyébként feltételezhetnénk az elmúlt hónapok eseményeiből, és persze abból is, hogy a Fideszben úgy érezték, szükségük van erre az úgynevezett vitára.

Bár néha már-már úgy tűnt föl, végül az MTVA (értsd: „köz”tévé), tehát a Rogán Antal által megszabott kereteket nem nagyon merték feszegetni az ellenzéki politikusok, azaz az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket. Mert ami Orbán Viktornak nagyon kell ebben a demokráciának látszó valamiben az a versenyképtelen, de létező ellenzék, a csóró, de működő kritikus sajtó, a szintén csóró, de külföldi forrásokból is gazdálkodó civil szféra, és négyévente egy választás, aminek az általa kialakított szabályait minden résztvevő elfogadja, azaz mindenki úgy tesz, mintha az egy olyan választás lenne, aminek nem ismerjük előre az eredményét.

Az, hogy a vita létrejött, megmutatta, hogy a szabályokon lehet ugyan változtatni, csak utána túl kellene járni Orbán Viktor eszén. Ha ez megtörtént volna, nem lettek volna az ellenzéki vezetők a köztévében ilyen sokszor megdicsérve.

(Ez annak ellenére így van, hogy még Fidesz-szavazóként is szomorú lehetett látni azt, ami az elmúlt két évtizedben Deutsch Tamással történt. Fontos hozzátenni azt is, hogy az Orbán-rendszerből kitörni egyáltalán nem könnyű egy politikusnak, de egy újságírónak sem; mi is mindig elmegyünk a kormányinfóra a minisztert kérdezni, és úgy teszünk, mintha az ott igazi lenne.) 

Szerintem a rendszernek szintén kedvez, amit az utcán láttunk; jelesül az, hogy a Tisza Párt és a Demokratikus Koalíció egyaránt a kormányváltásban bízó híveinek nem sikerült nyugodtan, kiabálás nélkül egymás mellett demonstrálni. A magyar társadalmat számtalan törésvonal feszíti szét, ha pedig egy új politikai szereplő megjelenése nem az egység, hanem a további szakadás irányába visz bennünket, attól nem csak még rosszabb hely lehet az ország, de az jön ki belőle a legjobban, aki a megosztásban, a gyűlöletben a legjobb.

Biztosan hallottak már róla. A Karmelitában lakik.