Most, hogy már megvolt az égzengés-földindulás országon innen s túl, sőt a főtanácsnok asszonyság is hülyét csinált magából (maradt volna a multikulti biznisznél: csibék Spanyolországból, kacsák Franciaországból, disznók börtöngazdálkodásból, Audi Győrből), itt az ideje, hogy más megvilágításba helyezzem az ominózus mondatokat.
Poirot, Joe Alex, Miss Marple, Columbo, Philip Marlowe, vagy éppen Sherlock Holmes mindig figyelembe vették a keresett ember személyiségét, így szűkítve a kört. Mintha ezt valahogy kihagyták volna az azonnal farkast kiáltók.
Ha ezt nézzük, és hozzátesszük az örökérvényű jelmondatát, miszerint ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz, teljesen más eredményre jutunk Bálványos tekintetében.
Orbán nem rasszista, nem antiszemita és nem homofób.
Neki bármilyen nemzethez tartozhat az, aki itt akar élni, üzletelni, de annak a nagy egészet (közvetve őt) kell szolgálja, illetve hajtson hasznot, csak ez a kritérium. Letelepedési engedély, Tokaj, vadásztársaságok, kavicsbánya, orosz kémbank, kínai kampusz, araboknak adni a Dreschler-palotát vagy más mutyi, mindegy.
A legszűkebb bizalmi körhöz tartozó emberei között megannyi szivárványos lélek teljesít, szolgál, véd, ami sosem zavarta, különben nem lennének ott. De elég Finkelsteint hozni példának, aki 2008-tól dolgozott Orbánnak, nem mellesleg a sikerre vitt Soros-kampány kiötlője mindjárt két kategóriát is megtestesített: meleg volt és zsidó.
És akkor ott van Farkas Flórián a köztudottan másfél milliárd elsíbolásával, mégis bizalmi ember maradt.
Orbán nem rasszista, nem antiszemita és nem homofób.
Ellenben egy utolsó, cinikus, politikai kalandor.
Olyan valaki, akinek nincs belátóképessége, rálátása, nem érdeklik az ok és okozati összefüggések, lelkes híve az „utánam az özönvíz!” effektusnak, mentes minden szociális érzékenységtől, beleérző képességtől, empátiától – mindent az érdeknek rendel alá, hatalomvágya és hübrisze mára letagadhatatlan.
Míg mi méla döbbenettel nézzük, mit művel, mond a nevünkben és úgymond az ország érdekében, ezt az embert semmi más nem hajtja, mint a rövid távú érdek. Gondolkodás nélkül bármit megtesz érte, lett légyen az politikai képtelenség, inkorrektség, a diplomácia lábbal tiprása, a nép ámítása, terelése, a vazallusok bevetése.
Mit sem érdekelt a nyugalomban, az egységben, édesebben hangzik az oszd meg és uralkodj, no meg a panem et circenses. Zavarosban halászni, megzsarolni, adóhivatalt ráküldeni, szerény kérdést feltenni kiszemelt embereknek, eladó-e a vállalkozásuk, napi szintű előfordulás.
Orbán tényleg egy utolsó politikai kalandor.
De van itt még valami, ami jószerével mindenre rányomja a bélyegét, és így hatással van a beszédeire is. Adott egy ország miniszterelnöke, aki a doktor előnevet használhatja, mivel jogi végzettségű ember. Mégis, lehet-e mást mondani, mint hogy egy diploma nem záloga annak, hogy valaki egyúttal művelt kútfő is legyen, s mint az ország vezetője, Kossuth, Deák és Széchenyi nyomdokaiba lépjen.
Magyarország miniszterelnöke még csak nem is félművelt. Magyarország miniszterelnöke egy kulturálatlan sportőrült, aki a kormányzásból is sportot csinál, szinte csak így tudja magát kifejezni, hol a sportból, hol a hadászatból vett kifejezésekkel, ez valamiféle autogén tréning a folytonos győzelem hajhászásához és az erőfitogtatáshoz.
Nekem a vízválasztó 2012, mikor a Kossuth tér megújulása (értsd: a Horthy-korszak restaurálása) kezdetén egy tévécsatorna meginterjúvolta Orbán Viktort a Parlament egyik erkélyén, hogy a József Attila szobor felől érdeklődjenek, miért is kerül el a Kossuth-térről? A magyar miniszterelnök ezt mondta: „József Attila jó helyen van itt szerintem, nem? Ha már írt egy rendes verset a Dunáról, akkor mégiscsak jó helyen van ott. Jár neki, hogy nézze, amint elúszik a dinnyehéj.” És heherészett hozzá.
Hogy Orbán Viktor látja, mennyire előre tört a Mi Hazánk, nem kétséges. Először nézhet szembe potenciális versenytárssal, amely lassú víz, partot mos effektussal halad kíméletlenül előre, lenyúlva azokat a radikális szavazókat, akiket a Fidesz (és a Jobbik) elvesztett, miközben comme il faut-nak akartak tűnni.
Hogy nép és népcsoport helyett a faj szót használta, az a gój motorosok, a B-közép és más radikálisok előhívása. Melegen kell tartani a félelmet keltő csoportokat, fel kell fegyverezni a rendvédelmi szerveket, mert a nagyon súlyos megszorítások, amiket ősztől már a bőrén érez a nép, még esetleg kapára, kaszára ragadtatja őket.
Ez az ember fel sem méri, ami kárt okoz, mert lehet, hogy egy fifikás, agyafúrt, mindenre elszánt, gátlástalan fehérgalléros, aki szép lassan foglyul ejtette az országot (törököt fogtunk, és nem enged), de mindabból, ami a mi szemünknek szépség, jóság, tanulni való sorok, csodás festmények, épületek, kertek, mezők, az az ő értelmező szótárában nem kulturális érték, nem egy rácsodálkozás tárgya, hanem csak egy elcsaklizni, lenyúlni, megszerezni való dolog – a szerzés szenvedélyének és most már kényszerének oltárán.
Ez a bálványosi beszéd egy faragatlan, ócska diktátor kortesbeszéde, aki újra és újra az emberek alantas érzéseire akar hatni, a maga kulturálatlan szintjén tartva őket. A világ erről nem tud, ők látnak egy kormányfőt, aki megkapta a feladatot, hogy verje szét az Unió egységét, meg pofátlanul lenyúlja a pénzeket, ez a harc tárgya.
De a németeknek való – diplomáciailag menthetetlen – aljas odaszúrás sem volt más, mint Merkelért egy könnycsepp, ám egyúttal tőrszúrás az új német kormánynak, mert hát Merkel után „az új balliberális német kormány távolodik Helmut Kohl Európájától egy német befolyás alatt álló, centralizált brüsszeli bevándorlás- és genderpárti politika felé”. Csak mert ez nem tetszik a magyar kormányfőnek, ezért utalást tesz a történelem egyik legsötétebb korszakára a németek vonatkozásában, ráadásul mindezt iróniával interpretálva! Hogy a föld nem nyílott meg alatta!
Nem tudom, mit szólna, ha mondjuk a németek azt mondanák, szerencse, hogy volt Trianon, különben Herr Orbán még több földet szerezne meg a pereputtyának közbeszerzésen.
Még egyszer. Magyarország miniszterelnöke nem rasszista, nem antiszemita és nem homofób.
Magyarország miniszterelnöke egy bugris.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. augusztus 1-jén.
