Anton Dumitriu: Philosophia mirabilis. Enciklopédiai Könyvkiadó

Anton Dumitriunak, a jelenkori román bölcselet jeles szaktekintélyének könyvét olvasva mindenekelőtt az okfejtés fegyelmezettsége, a tárgyalt problémák világos értelmezése, áttekinthető rendszerbe foglalása ragad meg. A szerző az ógörög civilizáció néhány jelenségére keres magyarázatot. Elgondolkoztató, mondja, hogy a prehomerikus korszak materiális létesítményeiből napjainkig maradtak észlelhető nyomok, de a megfelelő szellemi szféra produktumairól nincs tudomásunk, holott teljesen logikus egy azonos értékű és fokú szellemiség létezését feltételezni. Az ógörög kultúra feltárt korszakai nem hoztak létre megalitikus technikai csodákat, de filozófiájuk meglepően érett, ami talán egy előző kor szellemi hagyományainak átvételét és továbbfejlesztését jelentené.

Dumitriu Platón és Arisztotelész filozófiájában próbálja megragadni az erre mutató jegyeket. Filológus alapossággal mélyül el a filozófiai kategóriák etimológiájában és felszínre hozza az egyes fogalmak elfelejtett vagy más korok gondolkodásmódjának terminusaival magyarázott értelmét, így válik eszmefuttatásának támpillérévé a nyelvészeti búvárkodás, de műve azért változatlanul megőrzi a filozófiai jelleget. Az ember viszonyulása a külvilághoz – ez áll vizsgálódásának középpontjában: hogyan közeledett a görög világ embere az objektív valósághoz, hogyan próbálta a maga számára sajátosan tárgyiasítani.

A hellén civilizáció legnagyobb gondolkodói az ismeretek hierarchikus felépítéséről beszélnek. A lét és a gondolkodás az ismeretek birtokbavételének utolsó fázisában kerül egy síkba; ez a Lény megvalósulása. Az ezt az állapotot elérő gondolkodót nevezték szophósznak, a tökéletesség szférájába emelkedő bölcsnek.

A görög civilizáció emberének eszménye az isteni állapotot ostromló egyéniség kialakítása volt. Arisztotelész számára isten „az önmagát gondoló gondolkodás“. Ez az a vízválasztó, amely évszázadokra megszabta a hellén kultúra és a későbbi korok emberének szemléletbeni különbözőségét.

A modem ember a Lényt magától idegennek tekintette és „dicitur“ módon, a kinyilatkoztatásból próbálja megismerni. A görög filozófia célja ezzel szemben összhangba hozni egymással a létezést és a gondolkodást. A valóságot általánosaiban ragadta meg; talán ez magyarázza, miért nem vezetett a görög géniusz előrehaladott technika kidolgozásához.

Hogyan jutottak el a görögök ilyen ciklopikus méretű eszményhez? „Hihetőnek tűnik, hogy a görögök az ember istenként való megvalósulásának nagyszerű eszményét egy korábbi – a homerikusnál magasabb rendű – civilizációtól vették át, amelytől a földünkön napjainkban felfedezett és magyarázat nélküli emlékművek is származnak – állapítja meg A. Dumitriu.

A szerző is tudatában van annak, hogy mindez lehetséges, de nem bizonyos: esszéjének kísérleti jellegét az alcímben is jelzi. Nem ad végérvényes választ a felvetett kérdésekre, de a töprengő elme próbálkozása mélyen emberivé és rokonszenvessé teszi a hozzáértő igényességgel megírt könyvet.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 32. számában, 1975. augusztus 8-án.