Meglehet, túloznak azok, akik az űrhajózás történetét Oberth előtti és utáni korszakra osztják, vitathatatlan azonban, hogy az erdélyi származású Hermann Oberth (született 1894-ben, Szebenben; 1940-ig Segesváron, majd Medgyesen volt tanár) az űrhajózás egyik klasszikusa. A szinergiagörbének (az űrhajóindítás energetikailag legelőnyösebb pályájának) a kiszámítása, a folyékony hajtóanyagú rakéták felhasználásának ötlete tőle, illetőleg tőle és Ciolkovszkijtól származik. Ezért dicsérendő megvalósítása a Kriterion Könyvkiadónak, hogy Hermann Oberth egyik alapvető művét – Wege zur Raumschiffart – hozzáférhetővé tette a hazai közönség számára. Érdemes-e újraolvasni a száguldva fejlődő űrhajózás fél évszázaddal ezelőtt kialakult elképzeléseit? Hermann Oberth könyvének esetében: igen!
Ugyanis az olvasó nemcsak az űrhajózás hőskorának történetével és az űrhajózás úttörőinek műhelytitkaival ismerkedik meg, hanem lehetősége van megbarátkozni a rakétautazások elvi alapjaival is (a szerző széljegyzetei hozzásegítenek ahhoz, hogy megkülönböztessük a történelmi érdekességeket a ma is érvényes elvektől). Megbarátkozni, hiszen Hermann Oberth könyve olyan keresetlenül világos és egyszerű, hogy még a matematikával szemben érzett esetleges ellenszenvet is legyőzi, ugyanis a felhasznált matematikai apparátus lényegében nem haladja meg a néhai érettségik követelményeinek színvonalát.
S mert a jó könyv gondolatokat ébreszt, egy javaslat a kiadónak: kulturális igényt elégítene ki egy válogatás az űrhajózás klasszikusainak írásaiból, mert a világűr meghódításának kérdései és eredményei, túl minden szenzáción, a mai ember általános műveltségének tartozéka. Könyvkiadásunk ezzel is hozzásegíthetné a nem szakképzett olvasót, hogy megkülönböztesse a tudományosan igazolt eredményeket a csészealjak képében repkedő – kacsáktól.
Megjelent A Hét V. évfolyama 22. számában, 1974. május 31-én.
