Miután egy nagyképű videóban („elmegyünk szépen Csehországba és jól elverjük az ellenfelünket”) becsülte le Európa Ligás riválisát a Ferencváros klubelnöke, a tegnap esti tükörsima, 3-0-ás vereség után visszavett az arcából Kubatov Gábor. A közösségi oldalára még a stadionból ezt posztolta: „Egy elszalasztott lehetőség… A stadionban a fradisták közül csak a szurkolóink nyújtottak a Fradihoz méltó teljesítményt.”
Simán kikapott Plzenben a Fradi – Kubatov Gábornak kissé nagy volt az arca: tíz perc alatt három gólt kapott, így kiesett az Európa Ligából a magyar csapat.
A bejegyzése alatt elszabadultak az indulatok, de egy szurkolótól érkező hosszú, józan kritika különösen betalált: már ezerkétszázan lájkolták. A hozzászólás így szól:
„Elnök Úr! Szerintem tíz éve nem írtam kommentet FB-on senkinek, nem vagyok egy naponta fröcsögő szurkoló.
Az igazság az, hogy Rebrov távozása óta tévúton jár a klub. Vannak pozitív kilengések, de egyre rövidebb ideig. Ma ott tartunk, hogy a vezetőség nagyképű, internetes videókban és posztokban hergeli a közvéleményt, illetve irreális célokat fogalmaznak meg. Ebben Ön is élen jár.
A sportigazgató túltölti a keretet, teljesen felesleges a 30-32 játékos. Egyes posztokon három-négy opció van, máshol alig. A keret 73 százaléka légiós. Egy Ferencvárosnál, a nemzet csapatánál. Ennek a klubnak az identitásához tartozik, hogy karakteres magyar játékosok alkotják, gyakran saját utánpótlásból. Nincsenek klubikonok, olyan karakterek, akikhez lehetne kötődni. A légiósok egy-két év, és itt sincsenek, el is felejtjük. Nyáron sikerült addig süllyedni, hogy egy tizenkilenc éves magyar fiatal szélső nyakára sikerült egy harminckét éves, levezető, öregembert összeverő, büntetett előéletű játékost igazolni. Legalja.
A sportigazgató nem klubfilozófiát alkotott az elmúlt években, jellemző Fradi-stílussal, aminek megfelelően nevelik a játékosokat, hoznak edzőt, igazolnak játékost, hanem a piacon elérhető opciókhoz görbíti a klubot. Óriási hiba.
A szurkolótáborunk mindenre bólogat, ahogy azt kérik. Pedig a Fradi tábora azért volt különleges, mert őszinte volt, erős és vad. És ne felejtse el, egy kőkeményen kritizáló szurkolótábor az igazi fék és ellensúly olyankor, amikor az elnök, a vezetőség, az edző, vagy a játékosok elveszítik a realitásukat. A lelátóról tud jönni igazán a kijózanító pofon!” – írja a hozzászóló.
A szerkesztő megjegyzése
És hol van a NER szelleme? Migráncscsapat lett a szívdobogtató zöld–fehér? Ideje átfogó konzultációt szervezni erről a fociszurkolók körében (vö. Kubatov-listák)! Gondoljunk arra, hogyan érzi most magát a szeretett vezérünk…
