Annak idején minden tüntetésen ott voltam nagy lelkesedéssel. Aztán ahogy változott a politikai közélet, a szereplők miatt, jó ideje már nem éreztem késztetést arra, hogy kimenjek. De ma, amikor a csodálatos Iványi Gábor ellen intézett támadást a hatalom, egyszerűen nem maradhattam otthon, ki kellett jönnöm az utcára, kifejezni szolidaritásomat a liberális barát iránt.
Iványinál tisztességesebb ember kevés van. Ő mindig kiállt a kirekesztettek mellett, mindig kiállt a nehéz helyzetbe kerültek mellett, kiállt a védtelenek mellett. Egész élete a mások megsegítéséről szólt, és kiállt a szabadságjogok védelme mellett. Ő nem csak prédikálja a jézusi tanításokat, hanem azok szerint éli az életét. Kiváló ember.
Igaz, hogy van az alapítványának adótartozása. Nem is kevés. Lehet vitatni? Nem lehet. De nem is vitatja senki. Viszont több milliárd forinttal tartozik az állam Iványiéknak, amiről már Európai Bírósági ítélet is van. Tehát azt ki kell fizetni Iványiéknak és abból ők bőven rendezni tudják a valós tartozásukat. De az is rendben van, ha az állam levonja a tartozás összegét és “csak” annak maradékát fizeti ki Iványiéknak, eleget téve a bírósági ítéletnek.
Orbánt nagyon zavarja Iványi személye. Hogy miért, az számomra nem kérdés. Iványi a személyében emlékezteti mindarra Orbánt, ami az egykor volt, amit az egykor képviselt. És bizony Iványi személye emlékezteti Orbánt mindarra a sok fontos értékre, amiket félredobott, amiket elárult és amik nélkül rongy ember lett belőle.
Mindezek mellé persze Orbánban frusztrációk is vannak azzal a pappal szemben, aki egykor összeadta őt Anikóval, aki több gyerekét is megkeresztelte. Nem a pappal szemben van frusztrációja, hanem az egykori liberális politikussal, aki ma is megjeleníti Orbánnak az SZDSZ-t, amivel még mindig leginkább harcol, annak ellenére, hogy az már tizenkét éve nem létezik. Az SZDSZ szelleme az, amitől nyugtalan éjszakái vannak a felcsúti diktátornak.
És ma már a szabadság, aminek üzenete Iványi személye, undort és félelmet kelt a zsebdiktátorban.
Nem volt jó ott lenni ma. Nem volt jó, több szempontból. Nem volt jó, mert az, amiért ki kellett menni, több is, mint vérlázító. És nem volt jó, mert ott voltak páran a jobbikos söpredékből is, akikkel közösen jelen lenni még a telefonkönyvben is undorító számomra.
És volt pofájuk a náci jobbikos politikusoknak kijönni ide, miközben ők vétózták meg, hogy Iványiból KE-jelölt lehessen. Hát ezeknek tényleg legalább olyan vastag bőr van a pofájukon, mint a kormányén.
De jó volt ott lenni ma. Jó volt, mert jó érzést adott személyes jelenléttel kiállni az értékes ember mellett. Jó volt, mert sok kedves baráttal találkozhattam, akikkel jó volt kicsit dumálni. Olyan emberek sokaságával, akiket szeretek és tisztelek.
Nem tudom megbecsülni, hogy hányan vettünk részt a tüntetésen. Nem is mennék bele becslésekbe, szerintem sokan, de jóval kevesebben, mint amennyit az ügy súlya indokolt volna. De ott kellett lenni, a többi meg nem számít.
Veled vagyunk Gábor! Veled vagyunk Gábor! Zengte a tömeg. És igen. Veled vagyunk Gábor, valóban. Fontos vagy nekünk, kiállunk melletted, szeretünk téged.
Címkép: Tüntetők a Dankó utcában
Forrás: Újnépszabadság