Meghallgattam Orbán beszédét. Kezdem azzal, hogy Orbán alapvetően egy jó szónok. Ezért is volt számomra leginkább az megdöbbentő, hogy most unalmasan szürke volt. Nekem az jött le az egészből, hogy adott egy kötelezően kipipálandó program, amin részt kell vennie, el is jött, el is darálta, amit leírtak neki, de az egészhez semmi kedve nem volt. Alig várta, hogy vége legyen és leléphessen.
És az ő fásultsága, érdektelensége átragadt az amúgy nem kis létszámú tömegére is, akik ott voltak, tapsoltak, de belőlük se hozta ki azt a lelkesedést, amit ki szokott hozni. Paneleket pakolt egymásra, amik között logikai sorrend se volt igazából, csapongott két ásítás között.Egyetlen jó poénja, – ami valljuk meg ült is- hogy a baloldal még azt a választást is elveszíti, amin egyedül indult. Utalva az előválasztás eredményére.
Ez frappáns volt, el kell ismerni. Hogy kommunistának bélyegez mindenkit, akik őt a picsába kívánják, az persze primitív egyszerűsítés részéről a primitív hallgatóságnak szánva. Le is egyszerűsíti a dolgokat, amikor többször visszatér arra, hogy csak a jó és a rossz között lehet választani, amiben természetesen ő a jó, és aki vele szemben állnak azok a rosszak, akik a rosszak közé tartozik, azok meg a haza ellenségei, hiszen ő magát azonosítja a hazával. Támadása a nyugat ellen, Rákositól is elhangozhatott volna. De ne nagyon ugráljon ez a Washington és Brüsszel, mert mi más anyagból vagyunk gyúrva, aki belénk akar harapni, annak belénk törik a fog vagy elvásik.
A nagymamát amúgy megette a farkas. Hogy ez hogyan jött ide, nem tudja, vélhetőleg ez spontán rögtönzés volt részéről. Ő jött, látott és győzni fog. Vagy nem. De ha nem, akkor az csalás, azt nem lehet elfogadni, akkor mindenki álljon ki a háza elé, ragadjon kapát, kaszát, vasvillát és védje meg a Kedves Vezető, annak rokonai, barátai, üzletfelei által lopott zsákmányt, amit ezek a gaz baloldaliak, akik mindig ránk törnek, el akarnak venni tőlük.
Persze az is előjött, hogy Gyurcsány a Parlament fantomja. De még véletlenül se mondta ki a nevét a Ferinek, csak utalgatott rá, mondhatni távolból köpködött.
Szegény sok hülye aki felutazott – páran szerény anyagi támogatásért- erre a bohóckodásra, ahol igazi showt nem kaptak, fertőzést viszont annál jobb eséllyel. Most mehetnek fájós derékkal vissza a buszokhoz, utazhatnak haza és ha kérdezik tőlük majd otthon, hogy na mit kaptatok a Birkamenettől, szomorúan válaszolhatják: Lószart mama.
Rovat: VÉLEM ÉN