Folyik még a számolgatás, az előválasztás eredményei még nem véglegesek ugyan, de az a bizonyos kisördög incselkedik velem.
Sokan és több alkalommal pedzegették már, hogy a kormányon levők érdeke lenne, ha a most a szavazatok számában vezető DK-jelölt válna Orbán Viktor ellenzéki kihívójává. Nem tudok ellenérvvel szolgálni magam sem erre a felvetésre, bár természetesen nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy ez a forgatókönyv annyira kedvező volna-e a Fidesz számára – függetlenül attól, hogy Dobrev Klára személye valóban „kényelmes” célpont volna a következő hónapokban abban a lejárató kampányban, amelyben, tetszik, nem tetszik, tobzódni kényszerülünk az előttünk álló fél évben.
Fenti gondolatmenetem tehát azt a paradox helyzetet próbálja megfogalmazni, hogy előfordulhat: az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kiválasztásának győztese… a Fidesz lesz. Persze csak és kizárólag akkor, ha a felvázolt hipotézis megállja a helyét.
Van ok feltételezni, hogy – például – a szervezők várakozásait is felülmúló számbeli részvétel nem kizárólag az ellenzéki oldalt támogatóknak köszönhető. Könnyű arra gondolni, hogy akár személyesen, akár elektronikus úton, a kormányoldali szavazók is alaposan „megnyomhatták” az általuk leginkább várt jelölt „népszerűségét”. Horribile dictu: akár szervezett formában (lásd az informatikai rendszer elleni támadás még mindig nem tisztázott eredetét), akár attól az iránymutatástól vezérelve, amelyet elég számos hírcsatorna előzetesen tálalt az elmúlt hetekben.
Rovat: VÉLEM ÉN
