Nem, ezeket a sorokat nem azért fogalmazom, mert mostanság egyre többen jósolják az emberiség közelgő kihalását. Igaz, a legtöbb írás szerzője magabiztosan olyan időpontra helyezi a kihalás dátumát, amelyet ő maga (sem) fog megérni.
Napi aktualitásként ugyan nem tudom emlegetni, de engem nagyon régen zavar, hogy a közvélemény a mindenkori tisztségviselőkről úgy alakult, hogy „azok” bőven lopnak eleget a mandátum ideje alatt, így aztán szó sem lehet arról, hogy valamilyen sajátságos, speciális nyugdíjat élvezhessenek. Nem véletlen, hogy így „ítél a nép”: sokan tesznek azért, hogy ez legyen a többség véleménye. Különösen azok a közéleti vezetők okolhatók az ilyetén vélemény kialakulásában, akik gyakorta szerepelnek a médiában.
Mindez azért jut eszembe, mert immár harmadik éve sem sikerül érvényt szerezni annak az előírásnak, mely szerint közéleti, helyi szintű vezetők (polgármesterek, megyei elnökök és helyetteseik) méltányos nyugdíjat kaphatnának. Még ugyan nem jelent meg kormányrendelet erről az újabb halasztásról, de a nyilatkozatok szintjén már az új kormány is elkötelezte magát a további halasztás mellett.
Talán nem véletlen, hogy éppen a magyar közösséget képviselő, a román kormányban kevés súllyal rendelkező szövetség próbálja megvédeni „saját embereit”, hivatkozva arra, hogy tisztségviselői mandátumuk idején számtalan korlátozással szembesültek-szembesülnek, a személyes javak gyarapítására sem jogi, sem fizikai lehetőségük-idejük nincs. Bizonyára vannak ugyan – az RMDSZ mindenkori tisztségviselői között is – olyan személyek, akiknek sikerült alaposan „megszervezniük” saját anyagi biztonságukat, de igazán nem ebben a körben kell keresni (és megtalálni) az úgynevezett „helyi bárókat”, hanem sokkal inkább a többségi pártok soraiban, tisztelet a kivételeknek.
Elgondolkodhatnának a törvényhozók, hogy egyszer ők maguk is eljutnak a nyugdíjazás állapotába, és jól fogna, ha tisztességes öregségben lehetne részük. Nem értem, hogy miközben a sok ezer, többnyire kétes doktori címmel rendelkező katonatiszt vagy belügyi alkalmazott, igazságszolgáltatásban dolgozók tömege, tehát olyan személyek, akik aktív foglalkozásuk idején szintén korlátozottan végezhettek gazdasági tevékenységet, miképpen kaphatják már hosszú évek óta kiemelten magas nyugdíjaikat? Olyan jövedelmet, amelyhez képest a 2019-ben elfogadott adminisztratív kódex szerinti, közalkalmazotti vezetői nyugdíjak eltörpülnek, de még senki meg nem kapta.
Nem vitatható, hogy nem ez a legfontosabb gondja ma a román társadalomnak, de érthető, hogy az alacsony nyugdíjból napról napra tengődők joggal nehezményezik a „kivételesen magas” nyugellátást élvezők jövedelmét. Csak éppen az a gond, hogy nem ott nehezményezik a számukra elérhetetlenül magas nyugdíjakat, ahol azok már réges-régen eljutottak-eljutnak kivételezett személyek tömegéhez, hanem a most újabb halasztást szenvedő egykori közéleti vezetők esetében.
Bár most már lassan csak a temetőben lehet keresni azokat, akik voltak olyan bátrak és köztisztséget vállaltak az 1989-es események után…
