Kormánydráma

Kormánydráma

Akár egy shakespeare-i dráma is lehetne. Adva van egy tehetséges rendező – Vidnyánszki Attila –, aki a rossz oldalra áll (eladja lelkét a Gonosznak), és tönkre akarja tenni azt, ami éppen a lényege a művészetnek (az övének is): a szabadságot. Tehetséges rendező ellen fellázad a saját fia és a szakma, a leendő színház- és filmművészek elfoglalják az egyetemüket, ha úgy tetszik testükkel védik az elvet, az egyetemi autonómiát.

TGM: A közgáz és a színiakadémia

„A színinövendékek népszerű, diadalmas és gyönyörű ellenállása mellett áll ma a teljes magyar diákság – lásd a hivatalos országos diákképviselet, a HÖOK újabb nyilatkozatait és fölhívásait és a többi egyetem diákságának testvéri akcióit – és majdnem a teljes magyar értelmiség meg a fél ország meg az európai színházi és egyetemi világ.” Tamás Gáspár Miklós írása a 444.hu-n

Párbeszédek ideje

Hiszem, hogy a párbeszédek szelleme végleg lehetetlenné teszi a világban az inkvizítori monológokat, amelyek nemcsak a kérdést, de a boszorkány-gyanús vádlott vallomását is tartalmazták. Bajor Andor írása

Jó reggelt, Új Hét!

Mi a szösz is ez az Új Hét? Honlap? Portál? Emlékinstalláció egy ötven éve kitalált és megcsinált jelentős közszolgálati fórumnak és műhelynek, az abba belecsöppent maroknyi csapatnak, esetleg egy elsinkófált évforduló nem hivatalos ünneplése, vagy ennél sokkal több – előzmény nélküli élménykísérlet? Aradi József írása

Mit ér a sajtó, ha magyar?

A Hét három fontos és máig ható újítást jelentett az összmagyar sajtóban. Az első, hogy valóban országos romániai magyar hetilap volt, nemcsak Erdélyre, hanem az egész magyar világra való kitekintés igényével. Sőt, merészen, igényt jelentett be arra, hogy a romániai magyar értelmiség, újságíró gárda képes és hajlandó egy a világ problémáit, jelentős kérdéseit megfogalmazni, vagyis nemcsak magyar ügyekkel foglalkozni. Lengyel László írása

1956 – a magunk fölötti pillanat

Bevallom, olykor haragszom ötvenhatra. Azt kérdezem magamtól, hogy ugyan mi értelme volt, ha az utóbbi harminc évben inkább és egyre inkább azt láttam, hogy a diktatúrával akkor van baj, ha idegenektől származik. Ilyenkor feltétlenül rámutatnak valamire-valakikre, akik a rossz rendszert ránk erőszakolták, és Németország, a Szovjetunió, „a zsidók” be is töltik a gonosz szerepét. Ha egy magyar vezető hadonászik autoriter gesztusokkal, az viszont nem baj. Demény Péter írása

Tibi, gyere, marhuljunk még egy kicsit

De a származásunk, a zsidóságod alig került szóba. Mondtam egyszer neked, hogy örökletesen krónikus filoszemita vagyok, erre megjegyezted, hogy az édesanyád magyar, örmény beütésekkel (vagy fordítva). Ez stimmel, mondtam, nekem is az édesanyám magyar, örmény beütésekkel. Tudtam, tudtuk, hogy édesapád, a kedves, kiváló humorú Kuli bácsi, akit mindnyájan szerettünk, Kolozsvár ismert bohém figurája (civilben úszóedzője) volt. Ágoston Hugó írása