VÉLEM ÉN

Orbán Viktor retteg attól, hogy bármiben is egy platformra kerüljön Gyurcsány Ferenccel vagy valamelyik elődjével. Fenn akarja tartani a tévedhetetlenség látszatát, ezért áldoz be olyanokat egy-egy kudarc után, akikért nem kár, és nem is köthetők szorosan az ő személyéhez.

Ha elfogynak a szavak, akkor a tettek következnek, s ugyan mi jóra számíthatunk ilyen előzmények után? Aki gyűlölettel teli, indulatoktól túlfűtött mondatokat üvölt a másik arcába, vajon mire szánja el magát, ha majd a cselekvésre is sor kerül?

"Trianon óta nem álltunk olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most… Vagyis, kedves Barátaim, ekkortájt, 2030 környékén kell csúcsformában lennünk. Akkor kell majd az erő."

Szakmai véleményüket megtorolták (mert minden Orbán-kormányban ott ülnek a Palkovicsok), s egyeseknek nem is a bizottsági helyükkel kellett fizetniük, hanem a bizottsági tevékenységüktől független munkahelyükről rúgták ki őket.

Bayer frontális fajvédelme mellett a Szekler Army felirat egyszerre revíziós fenyegetés és kulturális öngyarmatosítás. Így ötvözi Németh Szilárd az SZDSZ és a Fidesz legvállalhatatlanabb karakterjegyeit, akárcsak a tésztát meg a lecsót.

A gazdasági erőfölény nem ördögtől való indoklás. De ha azzal párosul, hogy az állami hirdetésektől megfosztott újságot egy osztrák stróman (Herr Pecina) átjátszotta egy kormányközeli alapítványnak, akkor bizony kilóg az ördög szőrös patája.

Ha az ellenzék már attól is tart, hogy egy ilyen népszavazást végigcsináljon, ha azt hiszi, hogy a propaganda képes lenne több mint hetven százaléknyi ember meggyőződését megváltoztatni, akkor nagyon nagy a baj.

A történet azzal kezdődött, hogy 1992 júniusában üzenetet kaptam Rosta Máriától, hogy a Gráf Reklámügynökség (a név a Fonográf együttesre utalt) hirdetésekkel támogatná a hetilap Beszélőt. Hirdetésekre a Beszélőnek nagy szüksége lett volna...

Aztán most, mikor végre megint levegőt lehet venni, máris ugratják a lovaikat, és ismét megmondják nekünk, mi a helyes és mi nem az, Erdélyben. Mi pedig tapsolunk és ujjonguk hozzá. Halleluja! Hozsánna nékik! Mátyáskirályosra veszik a figurát...

Ama fajelméleti eszmefuttatás harmincsornyi. Bárki ellenőrizheti, hogy miközben miniszterelnökünk ügyelt a vázlatban olvasható fogalmak sorrendjére (logikájára), ki-kibeszélt a szövegből.