VÉLEM ÉN

Nem annyi, ami azonnali meghátrálásra bírná a kormányt. De a nehezen utcára menő magyar közönséghez, az össznépi beletörődés, az „itt úgysem változhat semmi” lelkiállapotához képest sok. A társadalomhoz képest is...

Az uniós intézményekkel szembeni magyar-lengyel dacszövetség még fennáll, ám ez is meginogna, ha Orbán Viktor a szankciók vétójára vetemedne. A miniszterelnök is tudja: Varsó inkább hajlandó Brüsszelnek engedményeket tenni, mint Moszkvának.

Mi közük van ezeknek – Pintér rendőrminiszterrel és Orbán miniszterelnökkel együtt – bármihez is, ami akár a szakmai tudást és felkészültséget igénylő oktatáshoz, akár a szenzitivitást és empátiát feltételező neveléshez kötődik?

Ilyen makacssággal más terület panaszait soha nem negligálták, és egyben okozták is persze. Ennyi, úgy értem, dimenziójában ilyen csekély pénz kifizetését az éhhalálra elég bérek emelésére ennyire konokul máshol nem tagadták meg.

Ez már a nyolcadik uniós szankciós csomag, amit az Orbán-kormány is megszavazott. De ha a szankciók politikája kudarc, akkor a kormány miért hagyja jóvá, ha viszont jóváhagyja, miért kudarc? A helyes megfejtők között jutalmat sorsolunk ki.

Nem lehet nem észrevenni, hogy Orbán tovább hízott, talán minden eddiginél köpcösebb. Jól láttuk, hogy mielőtt a zakóját begombolná, kilóg az inge? Hát még „a nézése s a járása”! Jól látjuk, hogy olyan, mint a Putyiné? Nem könnyű neki, na.

A legnagyobb vérveszteséget a kapszulás kávéfőzők internálása jelentheti, ezt ugyanis kvázi ajándékba kapták a bírók, amikor a ruhapénzüket meg elvették. Az pedig külön pech, hogy a kötelező talár nem egy bunda, hanem egy vékonyka lepelke.

Azt hihetnénk, hogy a tankerületi igazgató asszony csak egy gyáva csinovnyik, de nem az, ő öntudatos pártkatona. A Karinthy tanárai, ezek a bátor emberek személyes mennek a tankerülethez, remélhetően nem lesznek egyedül, sokan elkísérik őket!

Lenézett az elefántcsonttoronyból, és böfögött egy jó szagosat a Parlament házmestere. Munkája, teljesítménye azonban annyit sem ér az ország, sőt a nemzet jövője szempontjából, mint a krétapor egy kockásinges pedagógus körme alatt.

Idáig jutottam az eredetnyomozásban. Még nem fejeztem be, de már az eddigi mozzanatok is arról árulkodnak, hogy az egyelőre leginkább Szabó Iván nevéhez kötődő mondás elkapott valami nagyon jellemzőt a magyar politikusok viselkedéséből.