VÉLEM ÉN

Megjelenik a jóságos és kegyes szerzetes (aki gondolom szüzességi fogadalmat is tett valaha) szeretője és az ő fizikai bántalmazása (miért is jut rögtön eszünkbe a feleségverő Tőkés László?!). Már nem is lep meg bennünket ezek után...

A médiapárt az a politikai szervezet tehát, amely két országgyűlési választás között mellőzi az okvetetlenkedő tagságot, és csak a kampányban akasztja le az előszoba fogasáról. Az a benyomásom, hogy az ellenzék mostani pártjai továbbfejlesztették e szisztémát.

Kirepült megint a szabadba, hogy csak lesz valami És ekkor érezte meg a feje fölött a héját. Sok ideje nem maradt. Kár volt annyi hülyeséget összebeszélni még erre gondolt, aztán mindennek vége lett.

Csakhogy a Bizottság olyan, hogy nem az ígéretet, hanem a tényt is látni akarja. És ha látja? Csak nem hiszi el, hogy a magyar kormány szavukat tartó úriemberekből és -asszonyokból áll?

Norvégia szerepe kivételesen felértékelődött, Oslo adja az európai gázszükséglet negyedét. Elvben magától értetődő lenne, hogy legalább a norvégiai gázszállítást nem fenyegetheti veszély, ezért is ért derült égből villámcsapásként a norvég gázipari dolgozók sztrájkja.

Pénzünk a devizaspekulánsok pofozógépévé vált, egy olyan időszakban, amikor a magyar gazdaságban semmilyen váratlan fordulat nem állott be. A forint egyre tragikusabbá váló céltudatossággal bukdácsol a maga elgyengülő pályáján.

Ha Kövér László három évtizede se volt tisztában az országgyűlési képviselők és a nyilvánosság képviselői közt kialakult kapcsolattal, akkor most, az országgyűlés elnökeként könnyen juthat arra a következtetésre, hogy aki nem érte, értük dolgozik, az csak ellene, ellenük lehet.

Néha keveseken múlnak a dolgok, s olykor, mikor az ég zeng, konzervatív, jobboldali emberek is tudják, hol a helyük. Ennyi elég is. Aztán majd meg lehet beszélni, mi legyen az adókkal, az abortusszal meg a többivel.

Magyarországon nem fél-veszélyhelyzet van, hanem teljes, méghozzá nemcsak néhány hete, amikor a kormány háborús veszélyhelyzetet hirdetett ki, hanem már 2016 márciusától, amikor a tömeges bevándorlásra hivatkozva hirdették ki a válsághelyzetet.

A legjobban mégis az tetszett ebben az interjúban, ahogyan Károlyi Mihályt jellemezte: „egy tragikusan kisszerű kor terméke. Ha a tehetségtelenség, a nemzetárulás és a jellemtelenség találkozik, akkor az pusztító tud lenni”. Stimmel, csakhogy nem Károlyira, hanem Orbán Viktorra.