VÉLEM ÉN

A DK miniszterelnök-jelöltje úgy érkezett a hírös városba, hogy a kommunikációs stábja elfelejtette fölvilágosítani: Kecskeméten évek óta nő a polgármester. Ráadásul egy köztiszteletben álló matematikatanár családtagja.

1923. január 3-án, a háromkirályok ünnepén, Jaroslav Hašek cseh író halotti levelét körmölte a lipnicei orvos: “…a halál oka: tüdőgyulladás és szívbénulás.” De a keserű igazságot kár szépítenünk, negyvenedik születésnapja előtt – halálra itta magát.

Húsz évnyi viszony után, hosszú vívódás eredményeként született meg bennem a döntés. Nagyon szeretek tanítani, nagyon szerettem a Szentistvántelepi Általános Iskolában tanítani. Mindig úgy képzeltem, hogy innen megyek majd nyugdíjba. A terv ez volt.

Mit jelent az, hogy “a magyar katonai oktatásba visszahozzák a nukleáris elrettentést”? Van bármilyen nukleáris eszközünk - kivéve Paksot és a Csillebérci, illetve a Műegyetemi reaktort? Azokkal persze minket lehet fenyegetni, de mást?…

Amikor aztán eljött az április, és győzött megint Ő, de nagyon, elfogyott a nyolcvan is, meg a plusz nem fél, hanem egyhavi, a falu fölött megjelent a borulat. Először bezárt a bolt, aztán a posta, a busz ritkábban járt, minden elkezdett drágulni, de nagyon...

Ebben a valósággal, de a politikai fantomokkal és a saját démonjaival is vívott harcban vetette be most a korábbi módszereket: hazugság, diverzió, zsarolás, félrevezetés mellett utolsó nagy kísérletként a totális megfélemlítést.

A nagy kérdés: mi lesz ezután? Megfogadja-e az ország Ferenc pápa intelmeit? Várható-e bármi változás e három nap után? Magukba néznek-e azok, akik gyűlöletet keltenek mások iránt? Magyarország is egységre törekszik-e majd az Európai Unión belül?

Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy Péter a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. E kritikai felfogás napjainkban lett ismét érvényes. Friss fejlemény, hogy hazutazott Ferenc pápa. A Karmelita-kolostorban Őszentségét fogadta Álszentsége is.          

Szerkezetileg természetesen a média által elkövetett néphülyéntartásról van szó, és akkor most szándékosan olyan példát idézek, amely jóindulatában és tudáspotenciáljában messze a jobbak közé tartozik.

Ha az egyik fél számára kockázatmentes a játszma, és bármit megtehet, a másik számára viszont nem, és képtelen megvédeni azokat, akiket az ügyészség megtámad, akkor semmi sem állíthatja meg a hatalommal való visszaélést.