VÉLEM ÉN

Félrevonult Havas Henrikkel, és elmondta neki, hogy ha sikerül a pilisszentiváni házat eladnia, és beköltöznie legalább Budára, közelebb kerülhetne a kispesti iskolához. Akkor esetleg újra is kezdené a tanítást. Mire Henrik: „Jó. De akkor add vissza a karórát!”

Abban mondjuk igaza lett volna a rendőrségnek, hogy az állami propagandagépezet működését mindenképpen meg kell zavarni! Amíg ezt nem tesszük meg, nem beszélhetünk Magyarországon valódi, tisztességes választásokról.

Egy bizonyos. A Brexit példája bebizonyította, hogy a kilépést követően még a korábbinál is nagyobb válság következhet, amelybe nem egy brit potentát és kormány bukott bele. Nagy-Britannia helyzete viszont jottányival sem lett jobb.

Szelíd mosolyával, enyhén kacsázó járásával, utána libbenő, elnyűhetetlen, a divattal mit sem törődő ballonkabátjával, fejébe csapott sapkáival Cseke Gábor nyolcvankét éves korában most kivonult az életből. De nem az erdélyi magyar értelmiségi létből...

Az egyre zordabb időkben is tartotta a lelket az szülőföld-járó Matinékban: „... A szülőföld azért van, hogy emberekhez méltón talpra álljunk rajta, és ne tudjon leseperni róla semmilyen erő. Lábunkat szilárdan megvetve, jöhetnek a legbarbárabb viharok...

A többiek mindenben előrébb tartanak, már lassan a románok is, de hát fordított itt minden, mi vagyunk előrébb, föntről lefele, jó mélyen, bele az anyaföldbe, és követelünk és toporzékolunk, hogy még és még és még és még, mert kell megint az EU-s pénz...

Esterházy tanácsaira, úgy tűnik, mai vezetőink is hallgatnak: „A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!”

Megvisel, mélységesen elkeserít, hogy az ország elvtelen önkényura és az ő udvari sajtója a háborúzó Putyint támogatja – hadd idézzem gróf Teleki Pál 1941-es búcsúlevelét: „A gazemberek oldalára álltunk (...), hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet”.

– Örülök, hogy tetszett a táncom, Uram! Bár jobban tenné, ha nem csorgatná ennyire látványosan a nyálát kiskorúak után. Amúgy, ha honorálni szeretné, beszállhat a nyelvvizsgám költségeibe – fűzte hozzá kedvesen, de határozottan Szalomé.

Ami a Budenz József Általános Iskola és Gimnáziumban történt, iskolapéldája annak, hogyan lehet elvenni már egészen fiatal gyerekek kedvét a közélettől. Attól, hogy részt vállaljanak a kisebb vagy nagyobb közösség életében, lelkesedjenek nemes célokért.