VÉLEM ÉN

S bár egyelőre nem akadtam a szállóige kétségbevonhatatlan forrására, egy meglepő mozzanatot azért találtam a korabeli sajtóban. Az említett állami elismerések mellett Makláry Zoltán Rákosi-díjat is kapott.

A fél ország megint a volt győri polgármesterrel foglalkozik. Borkai Zsolt ugyanis ismét bejelentkezett a polgármesteri székre. Azzal segíteném a tájékozódni vágyókat, hogy a hajdani botrány figyelemre méltó mozzanatairól föllebbentem a fátylat.

Konzervativizmusban utazunk: veszekszünk, hogy a szobor nem úgy mutat, mint a modellje, száz évvel Duchamp után. Balettezünk és szavalunk trianonilag, elmerevülünk, mint az epileptikusok. Tudod, ki a kisebbségi magyar? Akinek a reggeli merevedés Trianonnál áll be.

Jobb hallgatni, jobb elfordítani a fejet, jobb asszisztálni a dicstelen performanszhoz. Nálunk egy ilyen atrocitás, ha azt a kurzusnak kedves szereplő követi el, nem számít bűnnek, mi több még vállon veregetés, netán újabb díjak járnak érte.

Volt ennek a beszédnek egy ennél kínosabb mondata is, amelyre a mai miniszterelnök kinyílt bicskával a zsebében nehezen találna szavakat. Akkor ugyanis azt mondta, hogy a Nyugat a szankciókkal belépett a háborúba.

Még a józan politikai ellenfelek, politikai kommentátorok arcán is látható volt a megilletődöttség a szimulákrum láttán. Romániában különben is mindig minden benne van a pakliban, itt nincsenek bebetonozott kétharmadok, despoták. Politica e o curvă!

Milyen ítéletet hozna a bizottság azok esetében, akik még az Oroszország elleni uniós szankciók közepette is váltig ragaszkodnak gyanús hátterű orosz beruházásokhoz? Alighanem érdekes megállapításokra jutna a testület...

A Fideszt kiszolgáló valamennyi politikusnak bűnszövetkezetben elkövetett „társadalomra veszélyes” cselekedete miatt, arányos büntetésként mielőbb a spanyol inkvizíció teljes rehabilitását és sürgős visszaállítását szükséges megtenni.

Minden mindennel összefügg alapon bármit össze lehet hozni Trianonnal. Nem mentségül, hanem magyarázatul: Orbán Viktor nem volna politikus, ha kihagyja  a kínálkozó lehetőséget, hogy aktuálpolitikai célzattal tömörítsen két ennyire különböző jelenséget.

„Végtelen sok prímszám van, mert ha véges számú lenne, ezeket mind egymással összeszorozva és hozzáadva egyet, olyan számot kapunk, amely nem osztható az adott prímszámok egyikével sem, tehát vagy maga egy új prímszám, vagy van még másik."