VÉLEM ÉN

A tömegek mindig és szükségképpen azt gondolják, amit a hatalom birtokosai elhitetnek velük. Mert az uralom: uralom a vélemények felett. Ezt próbálják kikezdeni azok a bizonyos elszánt kisebbségek, olykor sikerrel, többnyire sikertelenül.

Ó, és a szomszédok! Az irigység, az utálat és a gerjesztett meg a régi gyökerű gyűlölködés, a félsz és a rossz lelkiismeret mindent fölülír a "szomszédok" lelkében. Egyetemes gyűlölet, első alfejezet: a szomszédok gyűlölete.

Ebbe a sziklaszilárd narratívába rondított bele Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője, aki a bahmuti orosz győzelem után Konsztantyin Dolgovnak, a Novorosszijai Népi Front társelnökének adott nagyinterjút...

A szembenézést már korábban meg kellett volna tennie az RMDSZ-nek, s akkor talán a jelen helyzet is elkerülhető lett volna. Az RMDSZ-nek nem a kormányból, hanem a Fidesz árnyékából kellett volna kilépnie.

Nem hinném, hogy lenne még egyetlen egy kormányfő az EU-ban, aki ilyen mélyre süllyedt volna, hogy egy háborús bűnös ország, világszerte megvetett egyházi vezetőjétől fogadjon el bármit is.

A kiút csak az lehet, ha a mérsékeltek szembeszállnak a kétpártrendszer megosztó logikájával, és a jobb- és baloldali keményvonalas retorikát elutasító új erőt hoznak létre – állítja Halpin, és mindjárt jelszavakat és irányelveket is ajánl a középutasoknak...

Végezetül, a sok álszent felháborodónak feltennénk egy mentőkérdést: nézzék meg jól a fotót, és próbálják kitalálni, hol lehet Berlusconinak az a keze, amelyik nem látszik a képen. A helyes megfejtőket kisorsoljuk.

Kövér László már a gyűlölet nyelvét beszéli, aljasságokat kever a butasággal, értelmetlenséget a zagyvasággal, de ez csak a „felépítmény”, ahogy valaha Marx mondotta volna. A lényeg az alap: Magyarország a normalitás utolsó bástyája.    

Elvégre a lap, amelynek munkatársa lett, fantáziavilágot teremtett: az újságírói úgy írnak a nagyvilág és Magyarország bonyolult jelenségeiről, mintha egysejtű papucsállatkák akarnák megfejteni a rejtélyes Nagy Tócsa titkát, amelyben élnek.