VÉLEM ÉN

Jelenleg nem tudjuk azt sem, mi lesz a sorsa Prigozsinnak és a wagnereseknek. Korai volt az ukrán vért ontó Prigozsinban valamiféle felszabadítót látni. És hogy mi jön ezt követően? Nem érdemes elcsábulni az egyszerű forgatókönyveknek.

A cserkészmozgalomra szükség van, de nem olyanra, amelyet Orbánék pénzelnek azért, hogy szélsőjobboldali eszméiket terjesszék (csak magyarul!). Nyitott, átlátható cserkészszervezetre van szükség, amely amerikai értékek alapján működik...

A hetilapok helyzete megrendült. A 168 Óra papír alapú változata meg is szűnt. A lesoványodott, szinte kizárólag kispénzű magánhirdetőkre fanyalodott Magyar Narancs pedig 762 forintért kapható, egy harmincdekás bagett áráért.

Most Deutsch Tamásnak köszönhetően már azt is megtudtuk, mi a baj: a brüsszeli bürokraták elvették tőlünk, ami a miénk. Így már minden világos. Egyvalamit azért sejtünk: ha már megkaptuk volna a pénzt, akkor az kiknek a zsebében landolt.

Jó kérdés, hogy mi legyen az állami díjakkal, ha egy nap ismét visszatérne a szakmaiság. Mint döntő tényező. Mit lehet kezdeni a kiüresített, olykor készakarva kompromittált elismerésekkel? Vagy eleve be kell kalkulálni, hogy voltak és lesznek hullámvölgyek?

Atomhatalom, ahol úgy foglalják el a frontparancsnokságot, mint éhes nyaralók a sarki hotdogost. Aztán menet közben még délelőtt lelövünk pár helikoptert és repülőt, hogy estére, árulóból és hátbaszúróból tulajdonképpen megint bajtársakká váljunk.

Stefano Bottoni hazugságokat és negyedigazságokat ír a hajdani DE-ről, következtetései botrányosak és igaztalanok. Arról már nem is beszélek, hogy ezzel az (egyébként hamis) „Apák és fiúk” tónussal milyen hagyományhoz kapcsolódik, akarva vagy sem.

Ahogy az egykori szovjet vezetés presztízsét rombolta 1986-ban a csernobili katasztrófa és annak kezdeti, tragikusan felelőtlen, abszurd kezelése, feltételezésem szerint úgy nem tett jót a Wagner-puccs Vlagyimir Putyinnak, noha az akció hamar hamvába holt.

Az Ukrajna elleni agresszióval Putyin szinte minden erkölcsi gátat átlépett – de Prigozsin primitívebb, erőszakosabb és ha lehet még gátlástalanabb ember, akinek kezébe került volna az orosz atomarzenál. Ő testesítette meg az Oroszország-szakértők rémálmát.

Aki szombaton a kora délutáni, 13 órai híradót nézte a köztévén – akkor kulmináltak az események – csak a 11. perc után hallhatott némi putyini propagandát a történtekről. Odáig arról volt szó, hogy a vihar milyen károkat okozott...