VÉLEM ÉN

A Kárpát-medencében könnyű azonosulni a jogállamiság, a morális integritás patetikus fogalmain jót kacagó, szabályokat meghackelő magyar politikus karakterével és rendszerének cinikus önmeghatározásával, ugyanis ez a siker elismerésre méltó útja.

A kutatók szerint egyébként Dávid arca is erőteljes koncentrálást tükröz. Más tudósok szerint a szobor nem a híres parittyázás előtti pillanatot ábrázolja (a közhiedelemmel ellentétben a jobb kézben nincs nehéz kő). Aki nem hiszi, járjon utána – bis.

Na de mi van most, hogy a törökök alkut kötöttek a svédekkel és a NATO-val? Nekik legalább valami hasznuk volt az egész cirkuszból, de nekünk? Már azon túl, hogy az összes szövetségesünk minket utál. Legfeljebb annyi, hogy Putyinnak megtettük...

– De mi van akkor, ha az embernek egyszerre van igazi daganata és pszeudója? Erre elnémultunk persze. Mert az egyetlen lehetséges válasz ilyenkor az, hogy akkor majd egyszerre sírunk és nevetünk. Mármint a temetésen.

1968-ban jelent meg az Állóvíz című szociográfia a Szabolcs és Bihar csücskében megbúvó Penészlekről. A debreceni egyetemen ronggyá olvastuk a Valóságot, a nagy visszhangot kiváltó riport nyomán kibontakozó vitát pedig igyekeztünk figyelemmel kísérni.

Csak az ormányos nem illeszthető se a dollárbaloldalhoz, se a romkocsmás belpesti értelmiségieskedéshez. Na, megvan az is! Hát a Delerium Tremens belga sör márkafigurája az elefánt, érted, belga, azaz Brüsszel, kész, megvagyunk. Totális lebukás.

Na jó, a miniszterelnökösködéshez nem ért, ha abban nem jött össze neki a nagy sikertörténet, hát, mit tegyünk, ez van. Viszont mindig úgy tudtuk, hogy a focihoz ért, hogyhogy ebben sem neki jött össze a nagy sikertörténet?

Lehet tiszteletben tartani, sőt elismerni az ellenfelet, még akkor is, ha az korántsem ekként játszik ellened. Írod, engem „az a pimaszság” bőszít, hogy Orbán János Dénest díjazták. Ezt valóban pimaszságnak tartom, igazi bajom azonban az állami művészeti díjazások egészével van.

Az Orbán-rezsimet se a “légyszi-légyszi, a mi betevőnket add meg nekünk ma” fogja megdönteni (a kínlódása végére pontot tenni), hanem valamilyen nemzeti érzelmeket koncentráló indulat, amely elárasztja majd először az utcákat. Nem kell ehhez sok ember...

Egy olyan viselkedéskultúrában játszotta el, amit eljátszott, ahol a nyilvánosság sem számít, a bűntett nyilvánvalósága tudniillik, csak a végeredmény fontos. A végeredmény pedig a labdanyom hiánya.