VÉLEM ÉN

Magyarország – a vak is láthatja – a nyugalom szigete, Morus Tamás Utópiájának, Campanella Napvárosának és Voltaire Eldorádójának teljes békébe és földöntúli harmóniába oldódó szimbiózisa.

Ja, nagy harcos ez, se veszíteni, se győzni nem tud, pontosabban itthon, miután maga alá gyűrt mindent és mindenkit, nagyon tud győzni. Itt, ahol a közvélemény, a társadalom még mindig ott tart, hogy Orbán vagy Gyurcsány.

Amit ma Magyarország tenni tud, azt mi megtesszük, megpróbáljuk menteni a menthetőt, a kétoldalú kapcsolatokból. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy fenntartsuk az együttműködést. Nemcsak a kommunikáció, de a gazdaság területén is.

Pont ezek a figurák kapnak jókora ideológiai bátorítást a homogén társadalmat hirdető, vallási fundamentalista kormánytól. Meg amikor azt látják, hogy a köztársasági elnök szélsőjobbos terroristáknak ad kegyelmet.

A harmadik szentencia talán a legijesztőbb: Orbán Viktor szerint új európai biztonsági architektúrára van szükség, amely „elfogadható az oroszoknak”. Nyilván ő is tudja, de azért szögezzük le: van biztonsági architektúránk, NATO-nak hívják...

A kritikák által kiemelt nézőpontbeli semlegesség, vagyis hogy mindkét politikai tábor reprezentánsait egyformán „emberinek” mutatja be, régóta tudhatóan az egyik oldal, nevezetesen a balliberális kulturális elit politikai álláspontja.

De mi a hibája? Nem elvont, még nem istenné emelt lény, tehát van/volt/kellett hogy legyen hibája is. Nos, feljegyzések szerint Leonardo vajmi kevés érzékenységet tanúsított a „lélek” iránt.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a „migránshordákkal,” valamint a menekültáradattal való riogatás egyes kormányok esetében választási kampánycélokat szolgál. Jó példa erre Robert Fico újraválasztott szlovák miniszterelnök esete...

A kormány az előzetes nyilatkozatok szerint olyan szabályozásra készül szuverenitásvédelem címén, amely tovább szűkítené a külföldi támogatásokra pályázó független sajtó és civil szervezetek lehetőségeit. Ez valójában egy hatalompolitikai intézkedés lenne

Elég a déli határszélre kisétálni, ahol a többsükgében keresztény, otthonról véres pogromokkal elüldözött afrikai menekültek pontosan ugyanabban a fogadtatásban részesülnek, mint mohamedán, hindu vagy zoroasztriánus sorstársaik.