VÉLEM ÉN

A mostani geopolitikai helyzetben különösképpen megdöbbentek e a kirohanásokon, hisz miközben mind durvábban pocskondiázza a többi uniós állam- és kormányfőt és az EU-t, továbbra is udvarol az agresszor Oroszországnak.

A verbális uszítás veszélyes fegyver. A gyűlöletbeszéd, a szóbeli megfélemlítés előkészíti, megkönnyíti a fizikai erőszakot. Ravasz módon szinte felmenti azokat, akik nem érik be a szó fegyverével. A fékevesztett erőszakot aztán nehéz megállítani.

A külügyminiszter lassan negyvenöt éves lesz, és bár fiatalosan tartja magát, azért az ülepéről már leszáradt a tojáshéj. Ha füllent vagy ostobaságot beszél, azt nehéz az ifjonti hévnek, netán a…

Az illegális migráció és a vendégmunkások ügyét összeköti a valóság, ami alaposan eltér a kormányzati narratívától. És persze egybeforrasztja őket még valami, amiről szintén nem feledkezhetünk meg: ez pedig maga a kormányzati kommunikáció.

És a harmadik? Hát a Nyugat-Balkán. Bár azt hiszem, azt a háborút kiadták gebinbe a Hungaroführernek, rajta is van, csak kell még egy kis idő. De nagyon szorgos: ingajáratban közlekedik Belgrád és Budapest között...

Egy szilárd demokráciára épülő szabad médiavilágban ugyanis elképzelhetetlen, hogy a közmédia kormánypártivá szégyenüljön és az ellenzéki pártok ellen uszítson ciklusokon át. A fejlett, eszénél lévő Nyugatnak nem kellene szabályozás.

Egy futballedző élete sosem könnyű, a sikereket bizony felválthatják a kudarcok, ráadásul a rajongók sem kitartóak, elég egy rossz széria, hogy a lelkesedést a pfujolás váltsa fel, az imádatot, a gyűlölködés. Akkor, azokban a pillanatokban...

Ülünk kiszolgáltatott utasként egy kocsiban, amelynek volánját egymás kezéből tépi ki a küklópsz, az adópancser és a begőzölt jós. Időnként odanyúl a szövegnemértő is. Közben a GPS-ről az a legfőbb hang diktálná az irányt, aki miatt eltévedtünk.

Az irodalom, a művészet már rég nem az az ártatlan vasárnap délutáni olvasmány, élvezet – de az igazi irodalom és művészet sosem is volt az. Persze ettől még lehet szép – mondja ön. – Restaurálni kellene a régi fogalmat: szépirodalom. És én ebben erősen egyetértek önnel.

Mindenhol a bomlás félreismerhetetlen jelei. Ahogy egy teljes kifosztásra ítélt országban az szokás, a háttérben szinte szerényen bújik meg minden, ami az övék: a nép számára kifizethetetlen magánklinikák, kastélyok, szállodák, a mindenféle eltulajdonított javak...