VÉLEM ÉN

A magyar miniszterelnököt közvetlenül a Tanács-ülés előtt győzték meg egy zártkörű megbeszélésen. Miről is? Hogy vége a vétóknak? Hogy a Nemzeti Konzultáció kamu volt a négyzeten? Hogy ő maga (is) Brüsszel?

Azt akarom mondani, hogy Bartus László azért figyelemre méltó publicista, mert Ameriából idenézve nem vész el a részletekben. S azért érdemes vitatkozni vele, mert a részletek ismerete híján hajlamos elhamarkodott következtetésekre jutni. 

Hergelődnék én is, de nem megy. És nem azért, mert annyira kedvelném Gyurcsányékat. Képek sorakoznak elő. Hatvanpuszta. Amiről a kormányzati nyilvánosság szemérmesen hallgat, pedig micsoda remek címekkel láthatnák el a beszámolókat, a magyar Versailles...

Szélsőjobboldali hatalomátvételre, a fékek és ellensúlyok rendszerének szétverésére készülnek. Eljelentéktelenítenék a kongresszust és maguk alá gyűrnék a bírói kart. Mindezt azért, hogy többé ne lehessen szabad választásokon leváltani őket.

Ha a kínai nagyfal nem is látszik a Holdról, a tavalyelőtti magyar parlamenti választások eredménye – mint azt annak idején a győztesek vezére kijelentette – bizony látszik. A jelképes falak messziről is látszanak, mert azok valódibbak, mint az igaziak.

Štefan Banič (1870–1941) előtt is sokan próbálkoztak már hasonlóval Daidalosz és Ikarosz óta: mindenféle ötletes szerkezettel, a légellenállást és a felhajtóerőt kihasználva megzabolázni a gravitációt. Leonardo da Vinci terve közismert.

A sikerként és előrelépésként tálalt bizottság létrehozásával hatalmas öngólt rúgott a magyar kormány és magyar diplomácia. Ezzel tulajdonképpen hallgatólagosan beismerték és kirakatba tették saját eddigi politikájuk csődjét.

Döbbenetes és felháborító, ahogy az Orbán-rezsim bánik az olasz anarchista, antifasiszta tanárnővel, akit olyan körülmények között tartanak, és olyan bilincsben vezetnek elő, mint egy sorozatgyilkost. A nő a náci Kitörés Napjára szervezett megemlékezés elleni támadás résztvevője volt.

Döbbenten szembesülök mostanság nagynevű energetikai szaktekintélyek bonyolult, mégis infantilis eszmefuttatásaival. A minap például, hazai kutatók, anyagi és szellemi erőforrásokat nem kímélve, bebizonyították, hogy éjjel nem mindig fúj a szél.

Közelről érintette a hatalom egyik agyondédelgetett kegyencét. Ebben nincs sok újdonság, már az ókorban is megfenyegették azokat a történeti írókat, akik nem fogadták el a kegyvesztetté vált uralkodók törlését az emlékezetből (damnatio memoriae).