VÉLEM ÉN

A választási kampány idején letagadták a súlyos nemzetbiztonsági incidenst, hazugsággal vádolták azokat, akik erről hiteles tájékoztatást adtak, ezzel fedezték az orosz titkosszolgálatok ellenséges tevékenységét.

Ha megint az lesz, hogy a románok ellen kezdik uszítani a magyarokat, akkor előre megmondom, hogy az én szavazatomra ne számítsanak, mert nekem az, hogy mi lesz itt a magyarokkal, százszor fontosabb, mint az, hogy mi lesz az RMDSZ-szel.

Hungaroführer azt mondta: nem kell félni a kínai technológiától, a világ legjobb biztonsági rendszere van nekünk, minden kibertámadás elhárítható. Na de, ha a kínaiak révén mi magunk építjük be a saját lehallgatásunkat?

Bele sem merek gondolni abba, hogy vajon a tűz- és kénesőnél milyen, még ennél is súlyosabb büntetés érte volna Szodomát, ha az ottani férfiak a két angyalt – végletekig semmibe véve a vendégjogot – EU-s zászlókkal fogadták volna.

Nem csoda, hogy a június 9-i EP- és önkormányzati választás előtt ellenzéki oldalon is ez dívik: interjúkban, kampányrendezvényeken legfeljebb csak üzengetnek egymásnak régi-új politikusok, hogy ki kivel, és hol nem akar vitázni.

Az 1990‑es évek közepe felé végre rávettem magam, hogy megkérdezzem: „Károly bátyám! Mi ütött volt beléd? Megbolondultál? Vagy miért írtad azokat a leveleket? Hisz te voltál a főnök által annyira értékelt vadászatok általa legkedveltebb szervezője.”

Persze tudjuk jól, a hazai kormányzati politikai kommunikációban minden övön aluli ütés megengedett, élnek is vele úton-útfélen. Bár legalább a miniszterelnök tudhatná jobban, hogy ki a lévai és ki a baloldali…

Akinek ezeknél a példáknál jobban tetszenek napjaink megoldásai, az egész országot beterítő, hazug, az ellenfeleket (ellenségeket?) mocskoló óriásplakátok, a Facebook-ot és Youtube-ot elárasztó gyalázkodó posztok és videók, az meg is érdemli.

A fasizmus lényege nem a zsidóüldözés, hanem a kizárólagos hatalomgyakorlás, az ellenállás erőszakos letörése, a tiltakozás minden formájának megtorlása, a polgári jogok semmibe vétele, a sajtó, a szó, végül a gondolkodás szabadságának tagadása.

A magyar kormány giga összegekért idetelepített egy tucat akkumulátorgyárat, behívott vendégmunkásokat, ám semmilyen gazdasági számítást és ökonómiai prognózist nem végzett el, jóllehet akadnak e honban, akik mindezt megtették.