VÉLEM ÉN

Beszélhetnek még kétmillió szavazóról, beszélhetnek nagy sikerről, a gyászmunka láthatóan ott is elkezdődött, nem véletlenül beszélt a miniszterelnök arról, hogy sok helyen – például Budapesten - nem végezték el az arra hivatott személyek a munkát.

A legeurópaibb magyar pártjaink itthon mintha más gyakorlatot követnének. Amely együttműködést előmozdítanának Európában, azt teljes erővel hárítják itt. Pedig a magányos betyárt itthon sem állíthatja meg más, mint a széles választói népfront.

Nemcsak a román, de az itteni magyar oktatást is a román tanügyi törvény szabályozza. Persze, ezen lehetne javunkra változtatni (próbálnak is most Markóék), de ehhez a román parlamenten és nem a mi vágyainkon át vezet az út.

Nováknak lett volna lehetősége igazat mondani. Nem Fidesz-lifegőként utazgatni a világban Balog Zoltán hitehagyó püspökkel, mindkettejük érzékelését a romlásig torzítva. Miközben se Novák, se Balog sorsa nem tényező...

Gyurcsány azt mondta: „nem kell félni, nem fog fájni”. Fájt. De nem eléggé. Bajnai kimondta: „igen, fájni fog”. És csak azért nem eléggé, mert nem fejezhette be. De az oroszlánrészt azért elvégezte. Romániában sokkal súlyosabb megszorítások voltak...

A világon eddig harminchét országban teremtettek erre jogi lehetőséget, és nemcsak az Európai Unióban, hanem például Tajvanon, vagy legutóbb Nepálban és Thaiföldön is. Remélem, azért Orbán berlini fotelja jól bírta a verbális megrázkódtatást.

Ezt inzultusnak véltem, parancs szerint. A sikert kimélyítve MPC kedves édesanyját kapcsolatba hoztam a sivatagi tevék párzási szokásaival, nénikéjét pedig könnyűvérű varacskos disznónak neveztem, és a a többi állatot is megdicsértem, így fényképről.

Kórusban hajtogatják, mindegy hogy ki, csak verje szét az Orbán-rendszert, jóllehet az egész XX. század arról szólt, hogy soha nem mindegy, hogy ki, milyen eszközökkel, és hogy tragédiába torkollik, ha eluralkodik az a mentalitás, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Emiatt aztán Sztálin a végső nyomorban élő Bulgakovot kinevezte a Kis Színház dramaturgjává, éjszakánként felhívta telefonon és ajándékoket küldött neki. Mihail Afanaszjevics meg menet közben megírta a Mester és Margaritát.

Amennyiben nem az 5. cikk szerinti katonai műveletről van szó, a részvételről minden tagállam szabadon dönt, részvételi kötelezettség nincs, és opt-out-ra sincs szükség. Érthető, hogy ezt mind Moszkvában, mind Washingtonban túlértékelték, a NATO-tól való távolodás előjelének tekintették.