VÉLEM ÉN

A háború sok mindenre magyarázat, mindenre azért nem. Vitalij Klicsko szavai jutnak az eszembe, aki egy interjúban azt mondta: „Egy bizonyos ponton már nem fogunk különbözni Oroszországtól, ahol minden egy ember szeszélyétől függ”.

Olyan jó lenne, ha nem maradnának mindig magukra azok, akik megpróbálják védeni intézményük szuverenitását és szabadságát, mielőtt teljesen bedarál minket az önkényes hatalom.

Ami mostantól a Madách Imre Gimnáziumban történik majd, az messze nem csupán a szülőké, az ott tanuló diákoké, s az ott oktató tanároké, hanem valamennyiünk ügye: minden tanár, minden szülő, minden nagyszülő, minden tanuló ügye...

Ezt nem kellene: a színvonaltalanságot magyarságnak nevezni. „Amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas”, mondja Tamási. Amíg költőnek hitvány, magyar költőnek sem alkalmas, mondhatnám én. Nem attól lesz költő senki, hogy magyar.

A támogatottság folyamatosan csökken. A Fidesznek Orbán eddig is tehertétel volt. Azonban a NER-vezér helyenként érthetetlen vízióit bőven ellensúlyozták Orbán előnyei. Lázár szavaiból viszont az derül ki, hogy ez már messze nem olyan egyértelmű. Billeg a mérce.

Vajon a hajdani Fidesz-politikus NOB-tagsága távolságtartást sejtet-e a pártjától? Közeledést az ellenzék már nem is legerősebb pártjához, az olimpiáról való kiegyezés jegyében? De még az is lehet, hogy fölösleges a közéleti képzelődés...

Együtt dolgoztak a Chicagói Egyetemen. Meggyőződésükké vált, hogy a háborúkat a nemzetállamok vetélkedése idézi elő, ezért az egyetlen megoldás a nemzetállamok felszámolása, Világköztársaság alapítása. Fiatalon megözvegyült, két lányát egyedül nevelte.

Tavasszal Temesvárott jártamkor egy igénytelennek tetsző kis könyv esett a kezembe. „A távozó“-nak, Lányi Sarolta verseskönyvének (azóta megnéztem, hogy a második) főleg a címlapján álló évszám ragadta meg a figyelmemet: 1914.

Miután Magyar egy ízig-vérig fideszes orbánista jobboldali, Karácsony mostantól Orbán csicskása lesz Magyar közvetítésével, ha nem is közvetlenül Orbántól jön a parancs. Az olimpia Orbán álma, rendszerének egyik legfontosabb propagandarendezvénye lenne.

Egyre ritkábban pontosította magát. Eljutott oda, hogy nyilvánosan is elismerje: akár egyetlen szóval is eldöntheti az emberek sorsát. Ha ezek után kéne meghatározni, milyen rendszerben tengetjük a napjainkat, akkor már nincs is olyan nehéz dolgunk.