VÉLEM ÉN

Jön majd a szokásos kör, az elnök bejelenti, hogy az új tréner passzol a Ferencváros „filozófiájához”, „a klubhoz illően magas polcon van”, aztán a blöff, hogy az FTC helye a BL-csoportkörben van, majd jön egy feröeri amatőr csapat, és vége.

Abból, amit eddig mutattak sokkal valószínűbb, hogy simán nekivezetik a NER-t (meg vele az országot) a falnak. Nem azért, mert nem látják, hogy arra nincs tovább, hanem azért, mert Orbán Viktor egyedül ezt a működésmódot ismeri.

Ahogy tanulmányozni kezdtem a szállóigék meglepően gazdag szakirodalmát, már sikerült elválasztani a névtelen közmondásból lett szólást az igazi szállóigétől, a csattanós bon mot-t az ismert ember nevéhez fűződő szállóigétől.

Falra mászom a közhelyektől. Különösen, ha jobb sorsra érdemes szövegekből kalapálják őket. Esterházy például sosem írta le azt, amit rengetegen idéznek tőle, a legkülönfélébb helyzetekre alkalmazva: "Bizonyos szint alatt..." stb. stb.

Végül mindketten elbuktak, de olyan példát, utat mutattak nekünk, melyen folytatni kell a haladást, a munkát, hogy céljukat – melyet magunkénak érzünk-vállalunk mi is – elérjük. Emberséges élet, majd emberséges halál, mindannyiunknak!

Sehol nincsenek még a helyi jelöltek, a pártszervezetek, az átvilágított, megbízható sereg. A trend az, hogy napról napra erősödik. Ha nem változnak a körülmények, 2026-ban jó eséllyel nyer. És nem látszik semmi, amitől változnának.

Vállalva annak ódiumát, hogy engem is ama fecsegő madár humán változataként aposztrofál a már említett szellemóriás, úgy vélem, hogy Crin Antonescu nevesítése az államfői tisztségre: igazi és ritka telitalálat volt a koalíciós pártok részéről.

Ám, gondoltuk, annál csak jobb lehet, mint amikor ugyanez az iroda (neve maradjon homályban) néhány éve Krakkóba hirdetett szilveszteri kirándulást, és az év utolsó napján, még a muri előtt fakultatív látogatást  szervezett Auschwitzba. És volt résztvevő!

Miközben álszent módon zéró toleranciát hirdetek az antiszemitizmus ellen, nem élesztem újjá az egykori, magát antiszemitának nevező kormányzó kultuszát, nem csalogatom elő a palackból a szélsőjobbos nézeteiről elhíresült író-politikus szellemét.

Kovács Jánosnak szilveszterkor levitte a fél fejét egy petárda. Csakis maga tehetett a történtekről, mivel az égő petárdát foga közé szorítva igyekezett elszórakoztatni a barátaiból és néhány odacsapódott idegenből álló alkalmi társaságát.