VÉLEM ÉN

Orbán szélsőjobb lázadása nem is a „bírósági aktivizmus” ellen irányul, valójában a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető elvét, az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezi meg. Itthoni hatalmát a hazai bíróságok alig-alig korlátozzák...

A legjobb kompromat az, amit nem használnak fel, véli az FSZB, vagyis ami szimpla zsarolás, minden cirkusz nélkül. A kompromat használata egylövetű fegyver, a dugiban tartott viszont a félelem és a behódolás évekig élesben tartott eszköze.

De van egy másik lehetőség is a több tízmillió euróra. Hogy mi, adófizetők fizettünk Trump barátságáért. Illetve barátságnak nevezhető-e az, amit pénzért vásároltunk? A válasz erre manapság Magyarországon az, hogy IGEN. Csupa nagy betűvel.

Miniszterelnökünk az ország története legnagyobb diplomáciai eseményének nevezi a mostanit. Nem vitatva e találkozó fontosságát, a „helsinki folyamat” részeként 1985-ben megtartott budapesti találkozó azért nagyobb volt.

A híreket olvasva, az ember nem tudhatja, hol végződik a valóság és kezdődik a fikció, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mivé lesz az ember az embertelen időkben. Nem könnyű, de szükséges olvasmány Jászberényi Sándor könyve...

Az amerikai republikánus-MAGA választók jó része pontosan tudja, hogy Trump egy eszelős félőrült, a Fidesz szavazók jó része is tudja, hogy Orbán lop mint az állat, a német választók is tudják, hogy Friedrich Mertz szürke, dögunalmas figura...

Ha a mutáns Brüsszelnek elment az esze, mi ne menjünk ész nélkül utána! Ne legyünk mi is mutánsok. És nem is leszünk! Nálunk még minden férfinak helyén van az esze, hogy egyebet ne mondjak.  A nőknek is helyén van, de a nő esze – a férfi.

A látványos idióták előtérbe tolása azt a célt szolgálja, hogy a hagyományos amerikai elit – amely csak most kezd majd ismerkedni az orbáni-izraeli módszerekkel – kapjon sokkot, szívrohamot az számukra felfoghatatlan, sötét kretének pozícióba emelése láttán.

Most jön a második lépés. Az intézeteket némi centralizációval rövidebb járszalagra fűzni. Az apropót az adta meg, hogy 2022-ben – láss csodát! – még az Alkotmánybíróság is törvényellenesnek ítélte az Akadémia ingatlanjainak einstandolását. Itt a nagy esély.

Nem pusztán arra a szerelmes tekintetre gondolok, amellyel a parlamenti ülésszakokon tekint Főnökére, hanem arra a feltétel nélküli odaadásra, amely odáig juttatja, hogy a legcsekélyebb önálló karaktert sem képes felmutatni.