VÉLEM ÉN

Reggel az íróasztalához ül, este leesik a székről, mint egyik barátom, volt tanárom mondta. Közben azonban mindent még egyszer megnéz, ellenőriz, s mind több ellenőrizni valója akad. Széchenyi Döblingben – ez a címe Kosáry szép könyvének.

A csoportban nem voltak burzsujok, a lányok is becsületes „komszomolkák” voltak inkább, de megnyugodtam; kissé még izgultam is a melegítés mikéntje okán. De nem lett semmi erotika, sem orgia: amikor délután megérkeztünk...

Novák Katalin elnökségének idejére annyira összeérett a kontraszelekcióra és urambátyám viszonyokra épülő magyar pártállam, hogy talán maga a köztársasági elnök sem tudta már,  mit miért cselekszik. Ő már rég nem a nemzet egységét testesítette meg...

Trumpról közismert, hogy nincs ellene, ha bókolnak neki, s a „hazafiak” azt remélik, a nagy udvarlással ők válhatnak a milliárdos amerikai elnök egyfajta európai különmegbízottjaivá. Ez egyfajta üzenet is volt Giorgia Meloninak arra: ne is álmodjon erről a pozícióról.

Mindegy, hogy felesége hívta-e haza Nagyszebenbe, vagy Richard Grenellnek, a különleges küldetések elnöki megbízottjának, a nemzeti hírszerzés volt igazgatójának – aki „véletlenül” egy napra Bukarestbe látogatott – tanácsára mondott le, az élet megy tovább.

Evangéliumos könyvet szorongat a hóna alatt, amire az van írva: „Isten, áldd meg az Egyesült Államokat Biblia”, 60 dollárba kerül. De azt, hogy ez a valaki férfi-e, vagy nő, ne kérdezd, mert a genderkérdéseket nem szereti, megharagszik és leharapja a fejed.

A tények utáni világban nincs igazi hivatkozási alap sem; nem fogunk bízni senkiben, a kormány, a bíróság, a nemzetközi szervezet, a szakértő, a sajtó mind megbízhatatlanná válik, de így nem marad más, mint a buborékunk közös álláspontja...

Az eltelt évben a magyar politika pontosan olyanná lett, mintha idősödő, kapuzárási pánikos műmacsók csinálnák. Örök harciaskodó kiskakasodás, néphergelés, mindent mérgező, passzív-agresszív toxikus szemétkedés. Pedig lehetne máshogy is.

Nekem azért a Fideszről egyre inkább a bolsevikok jutnak az eszembe, akikről úgy tartották: mindig azzal vádolják az ellenfeleiket, amit éppen maguk követnek el. Vagy terveznek elkövetni. Ennyi. Vagy ahogy Deutsch Tamás mondaná: that’s it.

2010-től a kormányzás szabadsága az egekbe szállt, a demokratikus intézményrendszer viszont falnak ütközött és összetört. Lett egy kivételesen erős hatalmú vezetőnk, akit immáron nem korlátoz semmi, csak a józan esze...