VÉLEM ÉN

Gondok voltak a szinkronizálással is. Eleinte Orbán úgy idézett, hogy Trump a beiktatását követő huszonnégy órán belül eléri, hogy a felek békét kössenek, majd ezt száz napra ígérte. Újabban valamiféle szankciók jöttek szóba...

A német és román ellenzéki politikusok a megmentő Trump-vírus hatására és választási győzelmük reményében, ígérnek fűt-fát. Könnyebb a dolguk, a teljes politikai mainstream eltüntetését hirdetik közösségi médiaplatformokon

Legújabb járvány az iskolafóbia. Védőoltás még nincs rá, de a minisztériumok – az oktatási és egészségügyi – tárcaközi bizottságot hoztak létre a járvány tanulmányozására. Előtte a bizottság tagjait elküldhetik külföldi tapasztalatcserére.

Jaj, szegény magyarság, hogy rászorulsz a lapátnyélre! De közben úgy siratják Szerbet, Radnótit és a többieket, hogy egy krokodil megfulladna a könnyeikben. Ilyen érző szívűek a jó magyarok. S a jó németek, és a jó nácik. Meg kell a szívnek szakadni.

Bartókot is érték efféle fejvakarásra késztető vádak: mindig alulmaradt a „magyar” Kodállyal szemben. Nekem Bartók ezerszer többet mond, mint Kodály, de Arany sem kevesebbet, mint Weöres. Szóval nem a magyar-nemmagyar az a periszkóp...

Nincs Kissinger, nincs Brezinsky, nincs senki, aki visszarángassa a való világba ezt a szerencsétlen, félrement életű, tehetségtelen ripacsot, ezt az operett-elnököt, aki azonban ebből az operettből előbb-utóbb drámát csinál. Sőt.

Ştefan Minea bíró, aki a már meghozott döntés kiigazítását – „éjszaka, mint a tolvajok” – elküldte a Hivatalos Közlönynek, felülírta a választói akaratot. És megmentette Băsescut. Az úgynevezett helyreigazításról a testület egésze nem döntött

Megyek az utcán, és itt lépkednek velem a rég elmúlt idők – udvariassági szabályok képében. És akkor itt kell lépkednie valahol a jövőnek is – engedjük hát mindig a jobbfelünkre, udvariasságból, de talán azért is, mert tudjuk mi, amit tudunk.

Szegény Ágoston szerint az amúgy propagandával etetett Jani bácsik és a Mari nénik a maguk természetes értelmük által képesek felmérni például a hazai közbeszerzési rendszer leuralásának szintjét, tendenciáit. A szakértők meg nyilván szubjektívek...

Most épp Webert próbálják felépíteni az új, frissített Sorossá, Magyar Pétert pedig valamiféle Weber-kreatúrává. „Ha nincs Weber, nincs Péter” – ezt a szlogent kellene az eszünkbe vésni, miután a „Brüsszel Peti” pont annyira volt hatékony, mint amennyire ötletes.