VÉLEM ÉN

„500 millió európai könyörög 300 millió amerikainak, hogy védjenek meg minket 180 millió orosszal szemben, akik immár három éve nem képesek megbirkózni 40 millió ukránnal” – mondta Tusk. Európának nincs oka rá, hogy komplexusai legyenek...

Közben, mondom, teljesen megfeledkeztem a Colosseumról. S mire mintegy tizenkilenc évszázad múltán eszembe jutott, hát nem szétszedték a huligánok? Képzelje, abból építették a Farnesét meg a Palazzo di Veneziát! Az én cirkuszomból!

Az USA adminisztrációját legeredményesebben Trump háta mögül lehet szétverni. Egy kis ketamint(ot) a médzsik badiba és azonnal jobban esik a druzsbával hadonászni. Nálunkfele, az ilyen mutatványokat köményessel szokás megalapozni.

A történelemből azt is tudni, hogy az ilyen jogi Frankensteinek hogyan kezdenek önálló életet élni, beteg logikájuk nyomán hogyan radikalizálódik a gyakorlat, a politika elit paranoiája hogyan válik szürke párthivatalnokok kezében napi gyakorlattá.

Ukrajna még nem érezheti páholyban magát, kiindulva Washington kiszámíthatatlanságából. De az amerikai adminisztráció végre különbséget tesz az agresszor és a védekező állam között. Ez a magyar kormánynak is egyértelmű üzenet. 

A szerb vezetőnek szüksége vana magyar TEK-esek jelenlétére, akik kimenekítenék őt az országból, ha jogerősen is elítélnék. A magyar diplomácia újabb szégyene, hogy egy levitézlett, korrupt, a Balkánt felrobbantani akaró politikust támogat.

Ők voltak „az úgynevezett Himler-fiúk, amerikai egyenruhában budapesti zsidó fiúk”. A magyarul kifogástalanul beszélő nyomozók kezükben a pontosított listával halászták ki az amerikasi zónában a magyar menekültek közül a háborús bűnösöket.

Még a nemzetállamok kialakulása előtt Jeanne d’Arc volt az első, akinek a megítélése, éppen „nemzeti” alapon vált vitatottá: az angolok és a velük szövetséges burgundiak árulónak és eretneknek tartották és megégették, ám később szentté avatták.

Ellenvélemények is születtek, ezek egyike a publicista Cristian Tudor Popescué. CTP-nek ez a kezdeményezés a Ceauşescu-korszak kommunista bikkfanyelvezetét idézte, olyanokat juttatva eszünkbe, mint Manea Mănescu, Emil Bobu és C. V. Tudor.

Meghalt ötvennégy évesen, mielőtt megöregedett volna. De addig még sokat örömzenélt a haverokkal, jobbára gitáron. Dobolni többé már nem dobolt – azt a csúcson fejezte be, ahogyan a legnagyobbakhoz illik.