VÉLEM ÉN

Gyurcsány szerint „kegyetlen” időszak vár Magyarországra. „Olyan rettenet vár ránk, amely nem volt az elmúlt hetven évben”; a kormányfőnek se érdeklődése, se terve, se ereje nincs, hogy "a magyar emberek sokasága számára teremtsen jobb életet.”

Emberi és civilizációs alap, hogy sosem a másikon, mindig önmagunkon nevetünk. Szabadon, nem erővel, nem hatalomtól és fegyverektől megtámogatva, sosem az elesetten, sosem a megalázotton, sosem a szenvedőn, sosem a másikon.

Berija elvtárs letartóztatta Zsdanov elvtársat, Zsdanov elvtárs deportáltatta Berija elvtársat; a Lubjankán, Vlagyivosztokban, Kijevben, Murmanszkban és Leningrádban dolgozó NKVD-s elvtársak vetésforgóban lőtték főbe egymást a különféle pincékben...

Orbán nem miniszterelnök, hanem despota és maffiafőnök, a környezete köztörvényes szervezett bűnözők köre. Mindenki, aki erre felhívja a figyelmet, alanyává válik a Hivatal vizsgálatainak, célpontjává a „védelmező” hivatalnokoknak.

Ennek eredménye a „száz gyár program”, száz gyárat akar építtetni, amikről azt sem tudjuk, mit fognak gyártani, és azt sem, hogy hová fogják eladni a terméket. „Termelj többet, jobban élsz!” mondta Rákosi elvtárs jelszava, s aztán jött a kenyérjegy.

Az amerikai kormány olyan mértékben avatkozott be a német választásba, amire nemhogy sosem volt példa, hanem már-már azon tűnődünk: vajon egy rémálomba cseppentünk? Ugye ez nem a valóság? Az Egyesült Államok nem akar autoriter állammá válni?

Magyar szempontból az első kérdés: miért jó ez a miniszterelnökünknek? Világos, hogy a birodalmi politikában, ahol csak az erő és a méret számít, a kis és közepes országok csak rosszul járhatnak. Európa meg „ott áll letolt gatyával a vihar közepén”.

Mánia szélhámiát terem –, de vigaszként, jó, kiadós vigaszként állnak már falvak-szerte, iskolák, művelődési házak kis termeiben, ébren tartott faluközösségek erejével rendbe szedett régi kúriákban a múzeum-értékű kis helytörténeti kiállítások, a népesedő falusi értelmiség szenvedélyét és hozzáértését dicsérve.

Az elmúlt években Orbán minden nehézséget és problémát külső okokkal magyarázott; a háborúval, a veszélyhelyzetekkel, a szankciós inflációval, a migrációval, Brüsszellel, Sorossal... Rossz iskola, s ebben Orbán summa cum laude végzett.

Az ellentmondást a saját szavaimmal nem sikerült plasztikusan megfogalmazni. Dési János a Klubrádióban így fogalmazott: „Van egy ország, amelynek a szövetségesei az ellenségei, és az ellenségei a szövetségesei.” Csak tudnám, hogy mire gondolt.