VÉLEM ÉN

Azt nem mondták, de tudjuk, hogy az utóbbi időben ugyan a Fidesz, illetőleg a kormány hihetetlen (köz)pénzeket költött a Facebookon, TikTokon, Instagramon, a Megafon posztjainak terjesztésében (a Tiszánál 9-szer, a DK-nál 14-szer többet), mégis úgy érzik:

A 22-es csapdája néven ismert paradoxon: Yossarian, az amerikai pilóta el akarja érni, hogy leszereljék, de leszerelni csak azt lehet, aki bizonyíthatóan őrült. És itt a csapda: ha valaki az őrültségére hivatkozva kéri leszerelését, akkor bizonyára nem őrült.

Orbánnak már nem számít se ország, se világ, se civilizáció, marad egy rémült szellemi roncs, aki már ott tart, hogy templomban csatlakozik a honfitársai elleni gyűlölethez, egy szava sincs mikor a saját véreit gyalázó akarnok az ő arcképével hirdeti magát...

Egyvalamiért azonban hálásak lehetünk: hogy a Harcosok Klubja költője legalább attól megkímélt bennünket, hogy Viktort Michelangelo Dávidjával azonosítsa. Azt az esztétikai terhelést már valóban nem bírná el sem a szobor, sem mi.

A szuverenitás tehát ennivalóval, bizalommal és szabadsággal sem jár feltétlenül együtt, sőt keményebb árat is követelhet: Oroszország katonahalottak százezreivel, diktatúrával, és csökkenő szociális ellátással fizet érte.

Érezni vagy együttérezni: más. De van hasonlítási alapunk, s ezért leírhatatlan örömmel hallgatom a csendet. A második nagy világégés óta, ha jól tudom, csak kétszer volt erre alkalom, igen rövid ideig. Most ismét van. Nem áltatom magam semmivel, mert tudom...

Sietek a segítségére a lista összeállítójának: ez a Horváth Gábor itt lapul a Népszavánál. Megtévesztett bennünket, úgy viselkedett mintha mindig is Oroszország pártján állt volna, hiszen ott tanult, onnan tudósított

A szuverenitásnak a Szájer-intézetben megfaragott szobrát Észak-Koreáról mintázták; méltatlan volt a Kim-rezsimet kihagyni a versenyből. Nem kunszt, hogy az európai mezőnyt Magyarország vezeti. Mi úgy vagyunk szuverének, hogy ami még épül idehaza, azt kínai hitelből fizetjük...

Az Ukrajna elleni orosz agresszió megkezdése előtt, 2021 augusztusában ugyanannyi volt a földgáz és a kőolaj ára, mint most. Az oroszok elleni uniós szankciókról pedig nem az Európai Bizottság elnöke döntött, hanem a huszonhét tagállam vezetője közösen.

Nosztalgia? Vágy a szórakozásra? Politikai identitásképző erő? Pro vagy kontra, de sokunk politikai önképét határozta meg, mit gondolunk Gyurcsányról. Politikai bűnei jelentősek, eredményei kétségesek. Már ha az ország fejlődése szempontjából nézzük.