VÉLEM ÉN

A kötcsei pódiumon azt demonstrálta a rendszer luxuskirálya, hogy vele már csak radikalizálódni lehet. A történelem már számtalan ilyen amorális, saját egzisztenciális érdekeiért hazáját, népét szemrebbenés nélkül feláldozó szerencsejátékost produkált.

Két klasszikusuk, a Tizenkét szék és az Aranyborjú folytatását, az Osztap Bender-trilógia záró regényét már nem írhatták meg. Egyik örökifjú sem érte meg a negyvenedik születésnapját: Ilf tébécében halt meg, Petrov elesett a honvédő háborúban.

A lányok a bentlakás ablakaiból WC-papírt görgettek le. A műszaki egyetemista fiúk lent meggyújtották a papírszalagokat. Éjféltájt indultak el az éneklő diákok Bukarest belvárosa felé. Az éneklők csoportjához egyre több diák csatlakozott.

A külföldi politikai és gazdasági elemzők számára, akik nem ismerik a romániai viszonyokat, érthetetlenek a kormány átgondolatlan, hatástanulmány nélküli, megalapozatlan intézkedései, amelyeket utólag kell módosítani.

Politikailag asszociálva a csillagászati jelenségre, tekintettel a két főszereplő előzetes nyilatkozatpárbajára, mindenki saját véleménye szerint eldöntheti, akár Erdélyben is, Kötcsén ki, kit takar el a Nap, akarom mondani a nép szemében.

A legszebb öröm a káröröm, tartja egy közmondás, aminek a jelentése, hogy az emberek hajlamosak mások hibáiban vagy kudarcaiban örömet találni, mert gyakran jobban érzik magukat a bőrükben, és növelhetik…

Túlságosan sokszínűek az érdekek. Egy döntés előnyös lehet bizonyos csoportok számára, miközben másoknak a kárára válik. Különbözőek az értékrendek is. Ami valakinek igazságos, másnak igazságtalan lehet, attól függően, milyen világnézetből indul ki.

Szokás Simenont Dosztojevszkijhez hasonlítani, akár a kárára, akár a hasznára. Az azonban biztos, hogy Dosztojevszkij nem való mindenkinek, a műveltek közül sem; Simenon ellenben mindenkinek és akárkinek való. A bűnügy izgalmas és felületes burkolata vonzó...

Ha a nemzeti mítoszok konszolidálódnak egy nép kollektív tudatában, meglehetősen eretnek dolog azokat megkérdőjelezni. Akik megteszik, azt kockáztatják, hogy hazafiatlannak, netán „idegenszívűnek” minősítik őket és örülhetnek, ha ennyivel megússzák.

Hogy EU és NATO? Mindkettőben Moszkva képvisletét látjuk el, orosz érdekek mentén cselekszik a kormány, csak a szervezetek jellege miatt némileg némileg különböző módon. Egyáltalán nem zárható ki, hogy az információk terén is Moszkvának dolgozik.