VÉLEM ÉN

Ábrándos szemű, húsvétiasan szentképarcú ifjú hölgy szolgál ki. Nagy igyekezettel próbálja kibontani a csomagolást, de az nem hagyja magát. Segíthetek? – adom vissza a kérdést. – Ó, igen – válaszolja megkönnyebbülve –, még le találom baszni a körmömet.

A stadion addig lelkesen tapsoló közönsége testületileg felállt és kivonult – lejárt a munkaidejük. A dologból persze országos botrány lett, a bértapsolás lelepleződése egészen a Strasbourgi Futballklub elnöki székéig repítette a jobb sorsra érdemes minisztert. 

Világnézetük eltérő lehet, de abban mindannyian egyetértenek, hogy a tényeket nem lehet és nem is szabad meghamisítani. Mindannyian tudják, hogy a felvilágosodás értékeihez való ragaszkodás vezetett saját Nobel-díjas felfedezéseikhez..

Másképp fogalmazva: ha az állam a pedofília-esetekben kötelezővé tenné a gyónási titok feltörését (amivel leginkább a papokat köteleznék törvénysértésre), a legvalószínűbb, hogy nem több pedofil bukna le, hanem kevesebb menne gyónni.

Nemrég indult a legújabb kormányzati plakátkampány is. Nézzünk rá ezekre a plakátokra. Megint az járt rosszul, aki bármiféle hitelt, komolyságot tulajdonított Orbán kijelentéseinek. Valóban nem azt kell nézni, amit mond. Semmi jelentősége.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal civil szervezeteket, újságírókat zaklat, hátha valahol bármiféle nyomot talál egy külföldi befolyásoló szándékra. De amikor a Kreml vagy a a Fehér Ház küldi a politikai üzeneteit, nem hallani semmilyen vizsgálatról.

A páratlan lelet mára UNESCO-világörökség lett, jelképe a kínai civilizációnak. Megtalálták az országegyesítő Csin Si Huang-ti császár (ur. Kr. e. 221–210) sírkamráját is, de azt azóta sem nyitották fel. A szellemhadsereg az ősi hit szerint a túlvilágon szolgálta Csint.

A világjáró turista, így aposztrofálták Iohannist. A 2024-es államfőválasztást követően, Ilie Bolojan ideiglenes államfő a közvélemény nyomására feloldotta a titkosítást. Kiderült, Klaus Iohannis tízéves regnálása alatti 193 repülőútja az adófizetők 23 millió eurójába került.

Egy mondat, amelyben a kétségbeesésből számítás lesz, az emberiből gyanú, az életmentésből „ügyeskedés”. Egy mondat, amelyben nem marad sem empátia, sem értelem, csak a fél- vagy negyedműveltség önelégült kattanása a billentyűzeten.

Nincs fasizmus, mondja Horn, hiszen "mi itt most szabadon beszélgetetünk, és nem vár a fekete autó". Persze, hogy nem, ez nem a 20. század, hanem a 21. század fasizmusa – kifinomult, szofisztikált, nem jön fekete autó, nem visznek munkatáborba. Nem húznak karóba...