Én, én, én …
“A védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri. Minden döntést a kormánynak kell meghoznia, következésképpen a felelősséget is a kormánynak kell viselnie, leginkább persze nekem. ”
Zöldi László: Kommentálni vagy kommentelni?
Egy országgyűlési képviselő hozzászólása persze nem tévesztendő össze egy szakújságíró hírmagyarázatával. Az előbbi komment, az utóbbi kommentár.
Üzlet – politika
Ha már ez az aki bírja, marja helyzet állt elő, akkor nekünk is szabad, mondta a kicsi és jelentéktelen Magyarország, és gyorsan körülnézett, hátha lehet valahol platóról leesett készletekhez jutni. Bármennyiért. Baranyai Péter írása
Illetéktelen (21): Mentsük meg Müller Cecíliát!
Müller Cecíliának marad az, hogy gyakran mossunk kezet, hordjunk maszkot, fertőtlenítsük környezetünket, meg szeressük egymást. Kicsit megalázó lehet a politika játékszerének (nyunyókájának) lenni. Krebsz János írása.
Majtényi Erik: Üzenet a palackban (Zárójelben)
Három esztendő leforgása alatt 7000 levelezőlap érkezett vissza. Nem tudni, hányan horgásztak ki palackot, de ebből hétezernek fontos volt a kanadai halászok mindennapi kenyere, úgy érezte, kutya kötelessége megküldeni a kért adatokat.
Csutak István falat bont
Csutak esélyei valamivel jobbak, mint szerzőtársaié, mert Markó Béla közéleti versei éppúgy szólnak a románokhoz is, mint a magyarokhoz. Ahol a politikai párbeszéd megrekedt, épp a kulturális dialógus veheti át terepet. Székely Ervin írása
Markó Béla: Enyhe hőemelkedés
A már-már a gyűlöletig fokozódó állandó készenlét végtelen hónapjai után ismét abban fogunk bízni, amiben és akiben kell. A világ megismerhetőségében. Az orvostudományban. A környezetvédelemben. A másik emberben.
Zöldi László: Ugathat-e az újságíró?
Idestova két évtizede Ivanics Ferenc őszinteségéből telt arra, hogy hangsúlyozza: számára egy újságíró kitüntetése azt jelenti, hogy fácánként jutalmazza a vadászt. Szakmánkkal kapcsolatban egyébként is gyakoriak az állati hasonlatok.
(t.g.m.): Joseph Conrad: Győzelem
Axel Heyst azonban továbbra is csak ironikus formában tudja kifejezni azt, amit átél, a legnagyobb katasztrófák sem férhetnek lényéhez, amelynek legbensőbb, legintimebb megnyilvánulása az udvariasság.
Aggódik az EB!
Tíz éve már tüntettünk a magyar médiatörvény ellen, meg voltunk győződve róla, hogy az EB szolidáris velünk, de legalábbis aggódik. Európa, úgy általában, tudjuk, hogy aggódott.