VÉLEM ÉN

Nos, a válogatott tagjainak túlnyomó többsége külföldön játszik. Ha csakugyan ügyetlen lenne, ki szerződtetné? A fizetését a klubjától kapja, nem magyar közpénzekből. Szabad örülni... Szekeres István írása

Szerencsére nem tudta beárnyékolni az estét az sem, hogy a magyar miniszterelnök a legfontosabb magyar meccs előtt és közben inkább a saját öncélú politikai játszmáit játszotta, amihez még a válogatottat is megpróbálta felhasználni.

A miniszterelnök egy ember halálát a legkoszhadtabb napi politikai érdekeihez igazítva a legpocsékabb militáns szemlélet propagálására használta fel, ezzel megbecstelenítve Jankovics Marcell emlékét.

A módszer lényege: megkíméli az állampolgárt attól, hogy maga döntse el, milyen prioritásai vannak. Megmondják ezt neki a megmentői, és ha elfogadja, akkor máris csapdában van. Székely Ervin írása

A történésznek az a dolga és kötelessége, hogy írja meg, amit hazánk fényeskedő agyú politikai hatalmasságain keresztül megrendelünk tőlük, elvégre a politikus minden további nélkül előírhatja a történésznek, miről, mit, hogyan és milyen végső konklúzióval publikáljon.

És ahogy a kilencvenes évek elején a radikálisan liberális Fidesz, úgy a most szélsőjobboldalivá, és vulgár-konzervatívvá vált Fidesz sem ismer határokat. A cél a szekuláris állam felszámolása, az állam és az egyház egyesítése.

A müncheni Németország–Magyarország különlegessége az volt, hogy azon sem öngól, sem büntetőből szerzett gól nem született. Ja, persze, és hogy az első félidőben szakadó eső a másodikra elállt, jelentősen növelve a németek esélyét a gólszerzésre. Á. H. írása

Még ez sem lenne olyan nagy baj, ha a mesékhez illően valami édességet vagy gyerekjátékot reklámoznának. Ehelyett azt kapjuk, hogy Karácsony kilencvenkilenc százalékban Gyurcsány. Krebsz János írása

A csoportosulás mintegy ezer fős magja a magyar válogatottak biztatását helyezi első helyre, felbukkantak már vízilabda, kosárlabda és kézilabda mérkőzéseken is. Valódi erejüket viszont az adja, hogy... Á. H. írása

Megszoktuk, hogy a kormányfő csúsztatásokkal, saját szerepét túlméretezve beszél a rendszerváltozásról. Emlékezetkiesés, retorikai tévelygés is lehetne, ha nem következne belőle az, ami. Hogy csak a nemzetállamok Európájában hisz.