VÉLEM ÉN

Minden más csak színház. És éppen az, hogy megéri eljátszani (kerül amibe kerül), bizonyítja a kiinduló tételt: valakinek most nagyon fontos lett, hogy a felcsúti szomszéd tűnjön az elhordott közjavak valódi tulajdonosának.

Méltatlankodom, ha egy pesti véleményformáló lemegy a tőle északra fekvő Komáromba, Salgótarjánba, Egerbe, Miskolcra. Vagy éppen a még náluk is északabbra lévő Nyírtassra, ahol a budapesti főpolgármester bejelentette igényét az ország vezetésére.

Azóta boldog- boldogtalan megnyilatkozik a nyelvtudás kérdésében, és szabad szemmel láthatóan ebben a tudományosnak tűnő megosztásban is mély árkok választják el egymástól a magyarság egységesnek kívánt tömbjét. Krebsz János írása

Olvastam az utóbbi harminchat órában több — ma a politikai luxus kategóriájába eső — tépelődést máskülönben NER-ellenes tollforgatóknál, hogy ilyen meg amolyan meg izé. Jelzem: nem tudják, miről beszélnek.

Amikor a Liberális Internacionálé alelnöke előbb konzervatív, majd illiberális (autokrata) lett, de korábban szövetkezett az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársával, a kommunista belügyminiszter vejével, néhány ex-ügynökkel, az MSZP köztársasági elnökjelöltjével...

Semmivel sem ért egyet, mindenbe beleköt, követeli, hogy különvéleményét jegyzékbe foglalják. Közben észre sem veszi (?) a felborzolt idegeket, a visszafojtott káromkodásokat, az ajakról leolvasható idiótázást, majd lemondó legyintést… Á. H. írása

Mégis azt mondom, engedjük el ezt a „lehetőséget”. Misztikusan hangzik a karma törvénye, de a lényege igaz: minden, amit teszünk, visszahat ránk, és mindig csak azt kaphatjuk az élettől, amit már adtunk valamikor. Á. H. írása

A felvétel szünetében három lány egymásba karolva sétál a parkszerű múzeumban: akárha Kőrösfő utcáján. Külföldi, főleg angol és amerikai turisták veszik körül őket, kattannak a fényképező-, peregnek a filmezőgépek.

ha majd megtekintjük azokat a fényképeket, megmosolyogjuk talán a megilletődött rendezettséget, de az üresen mosolygó reklámfotók unalmas csillogásánál többet mond a gondjait feledő dolgos ember önmagára figyelő s magáról mégis megfeledkező arca.

Akinek van bizalmas ismerőse a könyvelosztónál, érdeklődje meg, mikor kerül piacra mondjuk hogy Sütő Andrásnak egy új könyve vagy új kiadása. De most egyetlen egyszer ne azért, hogy már első nap ott szorongjon, és megszerezze.