VÉLEM ÉN

Nagyon nem szeretném, ha még egy háborút át kellene élnem a közeli (avagy távoli) szomszédságban. Elég volt a születésemkor átvészelt világháború, a diplomataként megtapasztalt vietnami vagy a Dráván túlról idehallatszó délszláv háborúskodás.

A kérdésre, hogy mi is az igazi veszély, még akkor sem könnyű igazat válaszolni, ha az ember nem kerüli olyan következetesen az igazmondást, mint a magyar miniszterelnök. Az viszont tény, hogy a kormány úgy tesz, mintha a járvány elmúlt volna.

Amikor mindezt lebonyolítottam, fogalmam sem volt arról, hogy azokról a Pozsony-környéki falvakról – Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún – volt szó, amelyek végül az 1947-es párizsi békeszerződés alapján Csehszlovákiához kerültek...

Sok tekintetben új világra ébredtünk. Oroszország jelen állapotában nem tekinthető a nemzetközi élet civilizált résztvevőjének, s a háború miatt mindenhol, itthon is nehezebb lesz az élet. Világosan kell látnunk, hogy ezért ki a felelős.

Ellenlábasai, élükön Dan Barna volt társelnökkel, aki alulmaradt a választásban, azokból a lemondott miniszterekből kerülnek ki, akik belekóstoltak a hatalomba és ízlett nekik, érthető hogy visszavágynak.

Lehet, hogy azon a korai órán nem jutott eszébe, hogy most már egyszerűbb lenne mindent Völnerre fogni, magányos elkövető volt – Schadl György társaként, persze -; egyetlen korrupt kijáró ember volt a kormányban.

Elkezdődött. Mármint a minden eddiginél mocskosabb választási kampány, amiben két lábbal tiporják azokat a törvényes előírásokat, amelyeket a Fidesz cinikus módon eleve úgy alkotott meg, hogy következmények nélkül megszeghetők legyenek.

Még mindig kisebb kockázat számára kibújni a vitából, mint belemenni. Hiába nevezik gyávának, és mondják, hogy ismét megfutamodik, ebben a médiatérben a magyar választók fele erről nem is értesül.   

Orbán az utolsó pillanatban észbe kapott. Remélem, észhez térnek azok a mélymagyarok, mint Bayer Zsolt, Bencsik, Mészáros Lőrinc, és látják, hogy Putyinnal összekötni Magyarország sorsát: nemzetárulás. Várom bocsánatkérésüket.

Igaz, elnézve például a „nemzet csapata” büszke címét viselő Ferencváros labdarúgó csapatában szereplők névsorát, vagy a Puskás Akadémia összeállítását, mintha nem is magyar sporteseményt követne az ember.