VÉLEM ÉN

„Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a tombolás fölé.” 

Tették ezt abból a nehezen titkolható meggondolásból, hogy minél több lesz itthon a fertőzöttek (halottak!) száma, annál tovább húzhatják a minden parlamenti ellenőrzés nélküli rendeleti kormányzást. Orbán „legitim” diktatúráját. A nyakló nélküli lopás politikai játszmáját.

A valóság azonban az, hogy Orbán csak jövő áprilisig tervez maradni, és előrelátó emberként már most az utóvédharcot meg a hátrahagyott alvó és aktív ügynökök hálózatát szervezi.

Szép és nemes törekvés, és bár tisztában vagyok vele, hogy sok területen korlátozottak az Unió lehetőségei, kiváltképp két olyan tagországgal a hátukon, mint Magyarország és Lengyelország, ezek szerint nem is teljesen eszköztelen az EU.

például Lady Macbeth (Macbeth-né) alakjában végre felismerni Dobrev Klárát, Jago figurájában Márki-Zay Pétert és így tovább. A lehetőségek úgyszólván beláthatatlanok.

Két nagyon tehetséges emberrel erősödött az ellenzéki tábor, és október 23-án kiderül, hogy számíthatnak-e egymásra vagy sem. Akkor majd elválik, hogy mit várhatunk: ellenzéki világbékét vagy közös zuhanást.

mintegy húszzsáknyi „üres zacskó, palack, szotyolahéj, használt rágógumi, műanyag pohár, narancshéj, papírszemét, almacsutka, csokipapír, banánhéj, valamint gumióvszer” marad a képviselők után a földre szórva. Akár rá is kezdhetnének a Szózatra.

Az előválasztás győztesében például nemcsak a hódmezővásárhelyi polgármestert látja, hanem a gyulai gyökérzetűt is. Jólesően veszi tudomásul, hogy végre „az ellenzéknek is megvan a maga szegénylegény-sztorija”.

Azt gondolná az ember, hogy a DK vezetői szembenéznek önmagukkal, és visszafogottabban fogalmaznak. Valamilyen rejtélyes ok folytán azonban összebeszéltek, és azóta ugyanazt a számot ismételgetik a nyilvánosság fórumain.

Elégtételt akar venni állandóan. Jogit és erkölcsit. Ha nyer, akkor megint halálba vegzálhat majd mindenkit, akit kiszemel magának, ha veszít, akkor meg jogot akar majd szerezni magának az elégtételre. Ez az ember nem tud veszíteni.