VÉLEM ÉN

A délelőtti fogadáson sikerült (magyarul!) elmondanom Jeszenszky Gézának, a hivatalos nyilvánosság előtt, néhány gondolatomat a megye célkitűzéseiről, és szót ejtettem arról is, hogy szerintem a közigazgatás azért is akadozik, mert a prefektúrákkal sok az átfedés.

Ne tekintsünk el attól a kínos pillanattól, amikor a közös sajtótájékoztató végén Putyin kiviharzott, miután intett – csak éppen hogy nem csettintett a felcsúti alászolgának -, hogy Viktor, utánam, és Viktor a nyakkendőjét rángatva loholt utána.

Tizenegy mondatát jegyeztem föl. Talán azért, mert a szavai újdonságvarázzsal kecsegtettek. Az a benyomásom róla, hogy nem is annyira a 2022-es, mint inkább 2026-os választásra gyúr.

Ebből a helyzetből valamiféle kiegyezés rajzolódik ki, amely nem kedvez azoknak, akik már most a rendszerváltást szorgalmazzák. S ott van még a talonban az úgynevezett B-forgatókönyv.

Ezek az emberek nem mindig túl igényesek. Megelégszenek azzal is, ha megalázzák azt, akit gyűlölnek, és van-e megalázóbb, mint a gyanú? Mint az, hogy egy becsületes embert magyarázkodásra kényszerítenek.

A Fideszt abszolút többség nélküli győzelme megoldhatatlan helyzet elé állítaná. A nyakába szakadnának mindazok a gazdasági problémák, amelyeket egy demokratikus állam esetében elképzelhetetlen mértékű pénzosztogatásával teremtett.

A szavazói azt támogatják, amit az agymosó propaganda segítségével a fejükbe ültetnek. Ahogy sikerült a menekültek, Soros, a hajléktalanok vagy a melegek ellen felhergelni a közvéleményt, úgy sikerülni fog az EU-ellen is.

A nemzet vezetője az idén sem hazudtolta meg magát. Köztudomású, hogy uralma alatt az EU egyik legszegényebb népével ellentétben a rokonsága sok tízmilliárdos cégvagyont kalapált össze, amiből csak néhány év alatt 15 milliárd profitot vettek ki.

Göncz Árpád felkészült, sokoldalú, szórakoztató tárgyalópartner volt. Legendaként keringett róla, hogy amikor a királynő egy alkalommal megdicsérte az angol tudását, szerényen annyit mondott: - Csak a szókincsem sajátos, mert a börtönben tanultam.

Nem véletlen, hogy Oroszország kezdeményezte ezt a végjátékot, és az új hidegháborúban Amerika szívesen belement a korábbi nagyhatalmi szerepének lejátszásába, a régi világrend szimulálásába.