SAPIENS

Azazhogy állandó, csak ahogy egyre többen leszünk, az egy főre eső értéke csökken... Ijesztő kutatási adattal álltak elő norvég tudósok, akik szerint az emberiség intelligenciahányadosa erős csökkenésben van, ami valljuk…

Nemcsak Marx és Lukács leplezte le a rendszert, hanem García Márquez is a Száz év magányban: „az ördög valószínűleg győzött, amikor fellázadt Isten ellen, s ő ül az égi trónon, de eltitkolja a kilétét, hogy karmába kaparinthassa az óvatlanokat.”

A legnagyobb és legalaposabb kutatások mind arra jutottak, hogy azok a kamaszok, akik több időt toltenek a közösségi oldalakon, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak vagy boldogtalanok.

Sötét időkre, összevisszaságra, civilizációs krízisekre számíthatunk, amelyekben már nem állnak rendelkezésünkre a régmúltnak olyan nagy társadalmi figurációi, mint az egyházak vagy a munkásmozgalom. S az a hely, ahol mindenki csak magára számíthat, nem társadalom.

„Ha embertársaddal jót tettél, mit akarsz még? Nem éred be azzal, hogy természeted szerint csináltál valamit, hanem még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár!"

Teljes joggal ítélik el Nyugaton a magyar kormányt, mert vétójával megakadályozta, hogy az EU erőteljesen tiltakozzék Alekszej Navalnij ügyében. De ez kettős mérce: az EU meg se próbált tiltakozni Julian Assange különleges őrizete és törvénytelen fogva tartása ellen.

A mágikus világ nem veszett el, mindannyiunkban benne él. Bennünk él mint meghatározhatatlan, de édes és erős nosztalgia, vágyódás az egészen más után, az ésszerű világ törvényeit megcáfoló nagy váratlanság, a csoda után.

Mai dilemmáink jelentős része ott van abban, amit a kézikönyvek klasszikus német idealizmusnak neveznek (s amelynek utolsó nagy alakja talán Marx), csak hát a mi hanyatló korunkénál végtelenül magasabb minőségben.

Munkássága két korszakra („korai” és „késői”) osztható: az első korszak tipikus (és egyetlen könyv formában megjelent) műve a Logikai-filozófiai értekezés (Tractatus logico-philosophicus, 1919). Későbbi évei során elvetette a tractatusi gondolatok nagy részét.