Zöldi László: Az ellenzék hangját lehet-e fölerősíteni?
Most már „csak” a hírek legérdekesebb értelmezéseit kéne kiszabadítani az egymástól elszigetelt véleménybuborékokból. És végre talán az egész ország meghallhatja az ellenzék hangját.
Lemondott Cseke Péter Tamás, a Maszol főszerkesztője
Érdeklődésünkre, hogy a vezetőséggel való konfliktus okozta-e a távozását, Cseke szűkszavúan úgy fogalmazott: minden munkahelyen vannak konfliktusok, példát azonban nem szeretett volna mondani, mert azokat a Maszol belügyeiként tartja számon.
Zöldi László: Negyedik hatalom-e az a fránya média?
Mi, újságírók hajlamosak vagyunk a mesterségünket hatalmi ággá nyilvánítani, holott ellenőrző funkciójában csupán helyettesítjük az épp szolgálaton kívül helyezett törvényhozást és igazságszolgáltatást.
MÚOSZ: tiltakozunk a nyilvánosság korlátozása ellen, kiállunk az alapvető emberi jogokért
Egy új törvényjavaslat összemos két dolgot, a több bűncselekménnyel is összefüggésbe hozható pedofíliát és a homoszexualitást, illetve a nemváltást, amely semmilyen módon nem tekinthető bűncselekménynek.
Ágoston Hugó: Két merengés (Egyfelől és másfelől)
A legnagyobb mulasztásom azonban talán az, amit többedmagammal kellett volna megtennem: összegyűjteni ismét a lap köré azokat, akik korábban rendszeres és kiváló munkatársai voltak A Hétnek, főleg az első szakaszának, és akik azóta részben pályát (nem ritkán hazát) váltottak.
Zöldi László: Kiért szólt a harang tegnap délután?
A határon túl rekedt magyarokra azonban csak akkor vesztegetnek szót, ha politikájuk eszközének tekinthetik őket. A jobboldalon „bábunak” - mint ahogy Szele Tamás fejtegette -, a baloldalon pedig „céltáblának”.
László Ferenc: Búcsú A Hét 8. oldalától
Az utolsó bukaresti szám kolofonjában Gálfalvi Zsolt főszerkesztő, Kacsir Mária szerkesztő és Ágoston Hugó főmunkatárs képviseli az 1970-es aranycsapatot, a tartalomban ott van az új vizekre evezett, de munkatársként hű maradt Horváth Andornak egy magvas tanulmánya is.
Fodor Sándor: Búcsú (Üzenet az úszó jégtábláról)
Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.
Gálfalvi Zsolt: Az olvasóhoz
Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy kitűnő és visszhangos sorozatok maradtak abba és egész sor munkatársunk volt kénytelen – egyszerűen a napi gondok miatt – részben vagy teljesen az együttműködésről lemondani.
Zöldi László: A Hét fejfájára
Később, már újságíróként sokszor fordultam meg a szerkesztőségben, még később, szerkesztőként közvetítettem is írásokat és szerzőket az ÉS meg A Hét között.