Ágoston Hugó: Két merengés (Egyfelől és másfelől)

A legnagyobb mulasztásom azonban talán az, amit többedmagammal kellett volna megtennem: összegyűjteni ismét a lap köré azokat, akik korábban rendszeres és kiváló munkatársai voltak A Hétnek, főleg az első szakaszának, és akik azóta részben pályát (nem ritkán hazát) váltottak.

Zöldi László: Kiért szólt a harang tegnap délután?

A határon túl rekedt magyarokra azonban csak akkor vesztegetnek szót, ha politikájuk eszközének tekinthetik őket. A jobboldalon „bábunak” - mint ahogy Szele Tamás fejtegette -, a baloldalon pedig „céltáblának”.

László Ferenc: Búcsú A Hét 8. oldalától

Az utolsó bukaresti szám kolofonjában Gálfalvi Zsolt főszerkesztő, Kacsir Mária szerkesztő és Ágoston Hugó főmunkatárs képviseli az 1970-es aranycsapatot, a tartalomban ott van az új vizekre evezett, de munkatársként hű maradt Horváth Andornak egy magvas tanulmánya is.

Fodor Sándor: Búcsú (Üzenet az úszó jégtábláról)

Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.

Gálfalvi Zsolt: Az olvasóhoz

Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy kitűnő és visszhangos sorozatok maradtak abba és egész sor munkatársunk volt kénytelen – egyszerűen a napi gondok miatt – részben vagy teljesen az együttműködésről lemondani.

Zöldi László: A Hét fejfájára

Később, már újságíróként sokszor fordultam meg a szerkesztőségben, még később, szerkesztőként közvetítettem is írásokat és szerzőket az ÉS meg A Hét között.

„Alig van olyan mondata, amely nem lenne jogsértő”

„Alig van olyan mondata, amely nem lenne jogsértő”
„Az írás még a megszokott fideszes tempóhoz képest is túlment minden korábbi gyűlölködésen." A politikus szerint a „náci cikk” ellenére Orbán Viktor ezt az írást úgy jutalmazta, hogy tavaly év végén kinevezte Szikszait a Mediaworks Hírcentrum igazgatójának.