1956 november 1: szerkesztett Kornai János

1956 november 1: szerkesztett Kornai János
"Pesten éljenzett az utca, Budán, az Úri utcai palota előtt hatalmas tömeg várta őt. Amikor meglátták az érkező gépkocsit, s benne Mindszenty Józsefet, elénekelték a nemzeti Himnuszt, majd a pápai himnuszt."

Huszár Sándor: Naplólapok 07.

Huszár Sándor: Naplólapok 07.
Pokoli! Lám, egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is, mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat.

Bálint György breviárium 05 – Pénz, Esik, Dada

Bálint György breviárium 05 – Pénz, Esik, Dada
Sokat gondolunk a múltunkra, főképpen a kellemetlen órák jutnak eszünkbe, és nem tudjuk elképzelni, hogy valaha is sütött a nap. Egész múltunkat elönti a szürke víz, és egyetlen esős nappá változtatja. Cuppog a sár a cipő alatt és kételyeink vannak minden iránt.

Bukaresti élet, képek – Gálfalvi Zsolt: Talán még lehet értelme

A kudarcos küszködések örvényében légszomjas, az önmagában és munkájának hatékonyságában kételkedő szerkesztő számára némileg bíztató, hogy a bukaresti A Hét hasábjain megjelent írásokból, sorozatokból – a mostoha kiadói viszonyok közepette – egyre több teljesedik kötetté. Talán lehet még értelme az írásnak.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.
Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk irodalmát, amiből a „Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam – és mint ahogy az aláhúzásokból látszik, valóban olvastam is – könyvben való megjelenése után.

Bálint György breviárium 04 – Egy perc, Óra

Bálint György breviárium 04 – Egy perc, Óra
Kegyetlenül és kajánul várt rám a sarkon és némán mutatta, hogy az idő zárt kör, melyet kisebb rovátkák osztanak be. Arra is figyelmeztetett, hogy az idő, mellyel mindig kényelmesen és felelőtlenül szeretnék bánni, nem az enyém.

Huszár Sándor: Naplólapok 05.

Huszár Sándor: Naplólapok 05.
Még volt egy furcsa kérdése: milyen viszonyban vagyok Hajdú Győzővel? Nem jobban, mint az egész irodalmunk – feleltem. – De miért kérdi, Mert a feljelentést ő véleményezte, aki író és a tartományi bizottság tagja.