A közszolgálati médiumokra szükség van-e még?
Kabai Domokos Lajos némi önkritikával azt írta, hogy ma már így felelne a címben föltett kérdésre: nincs szükség közszolgálati médiumokra Magyarországon. Nekem 1996 óta ez a véleményem.
Ágoston Hugó: Bukaresti élet, képek XVII. (3)
Hegyeske piros orr, enyhén szeplős. Csodálkozó és ábrándos kék szemek. Tudják, vannak nők, akik úgy simulnak a levegőhöz, mintha az ember ott volna mellettük, és őt indáznák körül. Hát ilyen volt.
Bálint György breviárium 46 – Az első nap (A világháború első napja – szerk. megj.)
„Ca y est, cette fois” – ismételték magukban mások is ezt a nehezen fordítható, tömör mondatot, mely élesen és félreérthetetlenül közölte, hogy „most az egyszer csakugyan bekövetkezett”. Az eső sértődötten, szinte gyűlölködően vert mindent, amit ért.
Zöldi László: Tízéves A Hét
Ha majd egyszer összegezi valaki a romániai magyarság hevenes évekbeli fejlődését, A Hét fölfedezettjeinek akár külön fejezetet is szentelhet. Azoknak a túlnyomórészt fiatal írástudóknak, akik – legyenek költők vagy filozófusok, tanárok vagy mérnökök – a bukaresti magyar újság hasábjain tűntek fö
Z. L.: Reklámemberként Budapesten
Egyszer a pesti villamoson kiderült, hogy romániai vagyok. Az utas döbbenten jegyezte meg: „És milyen jól beszél magyarul.” Hasonló rácsodálkozással manapság is találkozunk. Persze, a csodálkozás gyakran A Hétnek szól. Sokan talán nem is tudják, hogy Bukarestben van ilyen lap.
Zöldi László: A HÉT SZERKESZTŐSÉGÉBEN – „Mi máshová tesszük a hangsúlyt!”
Kacsó Sándor önéletírásának két kötetéről, azt hiszem, többet írtunk, mint az egész romániai sajtó. Úgy éreztük, hogy a könyvben megnyilatkozó magatartás a mi legszebb hagyományunk. Mi a legendás nemzetiségi közéleti harcos és publicista helytállását ünnepeltük, s úgy tetszik, ez nem irodalomellenes magatartás.
Médianapló – Huszár Sándor felidézése
Gyakran adtunk hírt A Hét megnyilvánulásairól, 1978-ban még interjút is készítettem az épp Budapesten időző főszerkesztővel. Huszár Sándor azt kérte, hogy ezúttal ne érintsük az íróságát, ő ugyanis reklámemberként mutatkozna be az ÉS olvasóinak.
Bálint György breviárium 45 – Tájkép
Álruhás emberek beosonnak a múzeumokba, tintával szakállt festenek Botticelli Venus-ára, és kalapáccsal szétverik Rodin Gondolkodó-jának fejét. Mások eljátsszák Rembrandt Anatómiá-jának paródiáját, és élő embereket boncolnak.
Ágoston Hugó: Bukaresti élet, képek XVII. (2)
Emlékszik még rá: az Egyetem téri metróaluljáróba huszonöt éve szerelték be a mozgólépcsőt (aznap avatták fel, amikor ő nősült), és huszonnégy éve javítják. Mozgott egy évet. Hirdeti a német technika diadalát, pontosabban az NDK-s technika diadalát Romániában.
Bálint György breviárium 44 – Mérőeszközök
Semmi sem ad megnyugtató útbaigazítást, hogy merre menjünk; nincs egységes és csalhatatlan irányító elv, mint amilyen a vallás volt annak idején a gótikus ember számára, vagy az ösztön és értelem harmonikus összjátéka a homéroszi görögök számára.