10+10 klasszikus regény az azonos neműek közti szerelemről

10+10 klasszikus regény az azonos neműek közti szerelemről
Oscar Wilde (1854-1900): Dorian Gray képmása (Dunajcsik Mátyás) (1890) Thomas Mann (1875-1955): Halál Velencében (Lányi Viktor) (1912) Marcel Proust (1871-1922): Az eltűnt idő nyomában – IV. Szodoma és Gomorra (Jancsó Júlia) (1919) Babits Mihály (1883-1941): Tímár Virgil fia (1922) Stefan Zweig (1881-1942): Érzések zűrzavara (Viktor János) (1927)

Markó Béla: Búcsú Gálfalvi Zsolttól

Markó Béla: Búcsú Gálfalvi Zsolttól
Neked, Zsolt, sokszor kellett hallani és látni azt, ami nincs. A reménytelenségben a reményt. És te hallottad, láttad ezt. Lehet, csak azt nem érezted igazán az utóbbi időben, hogy mi is hallunk, látunk téged, hiszen továbbra is készen álltál a feladatra, és hiába vártál rá.

A gyűlöletvonatból nincs kiszállás

Sik Endre szerint a kormány a „morális pánikgomb nyomogatásával” új minőséget teremtett a magyarországi idegenellenességben. Az éveken át, több hullámban előállított kormányzati kampányokat „egy mesterségesen, a 2014-es szimpátiavesztés után kitalált, külföldről behozott, egyenesen göbbelsi propagandaelemeket felhasználó tudatos kormányzati politikaként” értékeli.

Karinthy Frigyes: Hazám és „hazám”

Neki senki se mondja, hogy a haza egy tőrrel átszúrt szív, vagy egy oltár, amit a szívben emeltem: – mert ő tudja, hogy a haza barna föld és kék víz – a haza sok ház és sok legelő és sok ember – és köztük ő, ő maga – ő maga is egy kis darab haza.

Fury room, azaz fasizálódunk – a Le Monde Diplomatique írása

Egy dolog azonban biztos: ahogyan az a nagy válságoknál lenni szokott, a történelem többletfunkciókat nyit meg, mindenkinek és egyértelműen állást kell foglalnia, és ezt őrzi majd meg a jövő idők emlékezete. Lesznek a jók és lesznek a rosszak. A szerepkiosztás már megkezdődött.

Marosán György: Apokalipszis, nemsokára?

Amikor 1975-ben először olvastam a 2035 után bekövetkező katasztrófákról, azok beláthatatlan messzinek látszottak. 2021-ben éppen ilyen távolinak tűnhet 2100, de csak azért, mert elfelejtkezünk arról: a XXI. században születettek nagy valószínűséggel megélik a 100 évet!