KÖZAKTUÁL

2005. április 11. Én mindig azt szoktam mondani, hogy tudni kell, mi az, ami például nekem szól személy szerint – akár nagyobb megtiszteltetésről, akár olyan mindennapi udvariasságról van szó, hogy előre engednek az ajtón –, és mi az, ami a tisztségemnek szól. Az ember akkor kerül bajba, és akkor torzul el, amikor ezt a kettőt összekeveri, és ha majd abbahagyja, meg fog hökkenni, ha nem engedik előre az ajtón.

Az az igazság, hogy József Attilának minden verssora ott volt bennem, és alapvetően meghatározta a gondolkodásmódomat egy bizonyos korszakban, de ennek ellenére őt sem imádtam. Tehát ez a fajta vezéreszmény vagy példaképválasztás nemhogy idegen volt tőlem, de valósággal irtóztam tőle. Nos, feltétlenül ez az egyik dolog, ami a közösségben való jelenlétemet meghatározta. Azt merném mondani, hogy sosem próbáltam vezérré válni a társaságban, de más vezéreket sem követtem soha.