Te is bozgor vagy, csak eddig nem tudtál róla

Te is bozgor vagy, csak eddig nem tudtál róla
„Nobozmeg” – folytatja Kemény az Ady-antológia recenziójának köntösébe vont keserű elmélkedését az állandó és egyre gyűlöltebb muszáj-Herkules állapotról – „ennyi a hozzászólása egy kis népnek a világtörténelemhez.” Olcsó poén, de igaz...

Lakner Dávid: Tudják-e, ki a lanckenét? Hát a busurmán?

Lakner Dávid: Tudják-e, ki a lanckenét? Hát a busurmán?
„Lent a város most zöld végtelenség közepén gombasereg, mely a piac tisztását körbeüli; zömök fehér tönk a házak fala, rajtuk a tetők szürke-barna kalap. Szél poroszkál. Majd elevenedik, szétrugdossa a párákat a síkság széleiről, látszik a messzi dombgyűrődés..."

Markó Béla: Sakkjátszma fejben (Emlékezés Láng Gusztávra)

Markó Béla: Sakkjátszma fejben (Emlékezés Láng Gusztávra)
A legtöbb szatmári író valamilyen bensőséges viszonyban van a nyelvvel, talán azért, mert irodalmi nyelvünk megalapozója, Károli Gáspár is szatmári volt. Akárcsak később Kölcsey, majd Dsida Jenő, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Kovács András Ferenc. Így vagy úgy csupa nyelvművész.

Markó Béla: Az oroszfalvi út

Markó Béla: Az oroszfalvi út
Kivette a fegyvereket a század, feljegyeztem mindent, mit vittek el, mi maradt. Ahogy elmentek, megszámoltam megint. A rohadt életbe! Hiányzott egy Kalasnyikov. Számoltam így, számoltam úgy, mégsem talált. Ez büntetőszázad. Beleizzadtam.